Aradi József: Szilágyi Júlia emlékére
Kertjeink ma már összeérnek. Fogom magam, és átsétálok a kertedbe, hogy lássam, ott vagy-e még. Ott vagy. A végtelenbe való gurulást gyakorlod, amióta ismerlek. Nagyon szeretem, ahogy elrugaszkodsz, és nem ijedsz meg egy váratlan huppanástól.









