Szilágyi N. Sándor: Bozgor

Szilágyi N. Sándor: Bozgor
Ezt a magyarázatot nemcsak nyelvészeti, hanem (szociál)pszichológiai tényezők is valószínűsítik. Nagyon is emberi dolog ez, tiszta kár, hogy szellemességét, játékosságát és humorát mi nemigen tudhatjuk érdeme szerint méltányolni, mert pechünkre éppen bennünket csúfolnak vele.

Markó Béla: Remény a gyászban

Markó Béla: Remény a gyászban
Mennyit fizetsz, hogy megvédjelek? Vagy: mennyit fizetsz, hogy ne bántsalak? Úgy tűnt, ez lesz a jövő, és tulajdonképpen még mindig úgy tűnik. Akkor meg mégis honnan a remény? Onnan, ahonnan nem remény, hanem fájdalom származik rendszerint. A gyászból.

Te is bozgor vagy, csak eddig nem tudtál róla

Te is bozgor vagy, csak eddig nem tudtál róla
„Nobozmeg” – folytatja Kemény az Ady-antológia recenziójának köntösébe vont keserű elmélkedését az állandó és egyre gyűlöltebb muszáj-Herkules állapotról – „ennyi a hozzászólása egy kis népnek a világtörténelemhez.” Olcsó poén, de igaz...

Markó Béla: Az oroszfalvi út

Markó Béla: Az oroszfalvi út
Kivette a fegyvereket a század, feljegyeztem mindent, mit vittek el, mi maradt. Ahogy elmentek, megszámoltam megint. A rohadt életbe! Hiányzott egy Kalasnyikov. Számoltam így, számoltam úgy, mégsem talált. Ez büntetőszázad. Beleizzadtam.