DOKU/TÉKA

Tudta tartózkodó önállósággal helyükre tenni a nemzeti politikusoktól az íródelegátusokra testált igényeket. Hazulról jöttünk, de a világkongresszus színhelyén már összeérett testület voltunk, a szakma különös étoszával.

Azóta a lelkiismeretes, megbízható olvasó Gálfalvi Zsolt, ismét vásárhelyi lakosként, hazai pályázatok lektoraként bizonyítja: az évek múlásával a szerkesztői tudásnak, kritikai érzéknek, elkötelezettségnek nem kell lanyhulnia – tovább lehet dolgozni, „státuson” kívül is, az erdélyi magyar irodalomért.

Föladatdzsungelben mozgott mindig, ahogyan a kortársai közül többen is. De volt benne valami más, ami különbbé tette; mondják: eltanulta a „török politikát”, amit az erdélyi magyar értelmiség annyi századon át gyakorolt a megmaradás érdekében. Azt is mondják: unitárius emberként politizált.

Az erdélyi Prospero egész életét uralkodás helyett szolgálattal, a nép és a kultúra szolgálatával tölti. Neki nem kellett 80 év ahhoz, hogy bölcs legyen, és nem a 80 éve teszi bölccsé. Gyakorolt hivatása: az egyetemességet, az egyetemes kultúrát nemzetivé, közös kinccsé tenni.

Hogyha az erdélyi magyar kultúrából eltűnik a filozófia, akkor bizton merem állítani, hogy eltűnt – amint Hegel oly emlékezetesen megfogalmazta – valami, ami a virágzáshoz tartozik. Van persze neki erősebb megfogalmazása is, mely szerint ez a kvintesszencia...

Legszilárdabb meggyőződésem, hogy sokat köszönhetünk neki, és az a tény nem kellőképpen ismert és nyilvánvaló a romániai magyar közélet és nyilvánosság számára. Mint ahogy az sem, hogy hány elbizonytalanodott vagy akár bajba került embernek segített az idők folyamán.

A Kelet-Európának és a Balkánnak nevezett térség a jelenben és feltehetően még igen hosszú távon is olyan közös, hosszú történelmi úton kialakult és berögződött sajátos vonásokkal rendelkezik, melyek jó ideig alkalmatlanná teszik e térség országait az Európai Unió tagságára.