Pokoli! Lám, egy ilyen alapjában nagyon becsületes ember is, mint Nagy István, hogy eltorzul a hatalom árnyékában. A burzsoázia elleni harc jelszavával sárba tapossa legszebb hagyományainkat.
Világváros elevenedik meg benne. Amit évtizedeken át romboltak a szocializmus építői, és már évek óta bontanak a kapitalizmus építőmesterei. Ahol állandóan vitatkozik a mi vagyunk a világ közepe, a sohasem lesz belőlünk semmivel.
Sokat gondolunk a múltunkra, főképpen a kellemetlen órák jutnak eszünkbe, és nem tudjuk elképzelni, hogy valaha is sütött a nap. Egész múltunkat elönti a szürke víz, és egyetlen esős nappá változtatja. Cuppog a sár a cipő alatt és kételyeink vannak minden iránt.
A kudarcos küszködések örvényében légszomjas, az önmagában és munkájának hatékonyságában kételkedő szerkesztő számára némileg bíztató, hogy a bukaresti A Hét hasábjain megjelent írásokból, sorozatokból – a mostoha kiadói viszonyok közepette – egyre több teljesedik kötetté. Talán lehet még értelme az írásnak.
Méliusz József cikkét, a Közelmúltunk irodalmát, amiből a „Nézzünk hát szembe” vita lett, persze olvastam. Hisz az Utunkban jelent meg. De olvashattam – és mint ahogy az aláhúzásokból látszik, valóban olvastam is – könyvben való megjelenése után.
„Mi ezt már szervezett csalásnak hívjuk, hiszen ügynökhálózatok működnek azért, hogy szavazatot vásároljanak. Mindenhol más szervezi, de a metódusok ugyanazok, országszerte vannak visszatérő motívumok.”
Kegyetlenül és kajánul várt rám a sarkon és némán mutatta, hogy az idő zárt kör, melyet kisebb rovátkák osztanak be. Arra is figyelmeztetett, hogy az idő, mellyel mindig kényelmesen és felelőtlenül szeretnék bánni, nem az enyém.
Én abban a szociológiai megközelítésben hiszek, hogy az embereknek többszörös identitásuk van. Tehát nem írható le valakinek az identitása csupán azzal, hogy ő magyar. Vagy azzal, hogy világpolgár.
A Svéd-Ház lerohanását (1945. január 7.) egy szekrény felső polcán elbújva élte túl. Ezen az éjszakán innen mintegy 130 embert hurcoltak el és lőttek a Dunába. A szovjetek bevonulása után szerencséje és orosz tudása életmentőnek bizonyult.
Még volt egy furcsa kérdése: milyen viszonyban vagyok Hajdú Győzővel? Nem jobban, mint az egész irodalmunk – feleltem. – De miért kérdi, Mert a feljelentést ő véleményezte, aki író és a tartományi bizottság tagja.
Ez a weboldal sütiket használ az Ön élményének javítása érdekében, miközben Ön a webhelyen navigál. Ezek közül a szükség szerint kategorizált sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön beleegyezésével tároljuk a böngészőben. Önnek lehetősége van ezekről a sütikről is lemondani. De ezeknek a sütiknek a lemondása befolyásolhatja böngészési élményét.
A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
Azokat a cookie-kat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzéssel, hirdetésekkel vagy más beágyazott tartalmakkal, nem szükséges cookie-knak nevezzük. A sütik webhelyen történő futtatása előtt kötelező beszerezni a felhasználói hozzájárulást.