Bálint György breviárium 11. – Bűnügyi regény, Menekülés?
Ma eszembe jutott Madách. Mindig nagyon szerettem az Ember tragédiáját, csak utolsó mondatával nem tudtam soha kibékülni. Annyi céltalan küzdelem után mégis: „Ember küzdj és bízva bízzál!”
Bukaresti élet, képek – Bíró Béla: Színünk-javunk
Csak a felszín érdekli, hiszen tudja, a tényleg mély igazságok mindig csodálatosan felszínesek. Az élet olyan, mint egy szomorúfűz, a gyökértől a levél erezetéig ugyanazt az egyszerű képet mutatja. (Hugó, a természetbúvár, ezt nevezi fraktál-szerkezetnek.) Fölösleges a mélyben kotor
Bálint György breviárium 10. – Könnyek alkonya
Mi most nem sírunk, mert a helyzetünket nincs mihez hasonlítanunk. Lassanként már el sem tudunk képzelni más világot. Nem ismerjük a szomorúságot, csak az undort, nem könnyezünk, csak az orrunkat fintorítjuk.
Huszár Sándor: Naplólapok 11.
És újra összegyűltek a vereckeiek, és újra akadt egy lelkes ember, aki megkérdezte: hallottátok, a karakán, Huszár nevezetű székelygyerek lett az igazgató... De végig se mondhatta, leintették: marhaság, Hirsch volt!
Emlék-repeszek – könyv Király Károly életútjáról
A szerző, Király Ibolya mondotta, hogy “amint a könyv előszavában leírtam, ez egy hatalmas emlékezethalmaz, találkozások lenyomata egy élő legendával, de ugyanakkor egy kóros, nagyon beteg, lélekölő kor valóságos vadságának ábrázolása is".
Király Károly: Búcsúzom Farkas Árpádtól
Egy, a volt rajoni pártbizottságnak fenntartott egyágyas vendégszobában Farkas Árpád, aki akkoriban még nem volt szentgyörgyi lakos, késő éjszaka az új megye első titkárának fenntartott ágyba belefeküdt. Amikor az első titkár pihenésre tért volna, az ágya foglalt volt. Hagytam a költőt pihenni.
Majtényi László: Milyen Erdély, milyen a szózat és milyen keblű a nép?
Tény, hogy bensőséges viszonyt ápolok Markó Béla szövegeivel, azok nekem otthonosak és, miközben a költőt és a politikai esszék íróját soha nem választanám két személyre, a költővel magával még külön is szívbéli viszonyt ápolok.
Majtényi László: Szabad ország – szabad emberek
A „közélet” összetett szóban az „élet” tag újból értelmet kapott, mert a buzizástól, migránsozástól, Soros-bérencezéstől, brüsszelezéstől pállott állami pocsolya partján ismét megszületett a politika, a közügyekről szóló beszéd. Tehetséges, karakteres, egymástól markánsan eltérő filozófiai hátterű miniszterelnök-jelöltek folytattak valódi politikai vitát.
Kocsis Tamás: Történelem embermagasságban – Egy élet ördögi körben
Tildy Zoltán, édesapám sok évtizedes barátja és politikai társa, egykori köztársasági elnök volt, akkor éppen államminiszter, a Parlamentben. – Apádat szeretném megkérdezni, nem tudja-e véletlenül, hol van Kádár János?
Huszár Sándor: Naplólapok 10.
Amikor meghallotta, hogy kineveztek igazgatónak Kolozsvárra, vonatra ült és megkeresett. És, mint egy tanár a diáknak, lediktálta a tudni- és tennivalókat. Ha nem is tőle tudtam meg, neki hittem el például, hogy a kolozsvári színház a romániai magyar kultúrélet egy sajátos kérdése.