AHA/SATÖBBI

„Niczuly volt az egyetlen román játékos, aki a leeresztett kézzel hallgatta a román himnuszt. A Sepsi OSK kézdivásárhelyi születésű kapusa egyike volt azoknak a játékosoknak is, akik nem énekelték a Deșteaptă-te, române!-t”.

„Regényében Csingiz Ajtmatov – szokás-e, illik-e még idézni őt? – leírja, miképpen fosztották meg szörnyű kínok közepette a háborús foglyokat emlékezetüktől a sztyeppei népek. Ugyanis csak az lehet tökéletes szolga, akinek nincsenek emlékei. Az emlékezés: túlélés..."

Az állami kitüntetések eladási tilalmát még a szovjet időkben vezették be. Egyrészt azért, hogy idegenek ne viseljék a mások hőstetteire emlékeztető érdemérmeket, másrészt azért, hogy ne élvezhessék az ezekkel járó kedvezményeket, például olcsón megszámított lakást.

„Putyin a XXI. század egyik legvéresebb háborúját indította meg”, „Putyin szánalmas diktátorrá és paranoiássá vált”, „Oroszország elitje rothad a nepotizmustól és a talpnyalástól”, „Putyinnak mennie kell”.

„Markó Béla példamutató embersége és közösségszervezése megmutatta, hogy egy belső határok nélküli Európa tudja csak érdemben egyesíteni a nemzetet és részbeni gyógyírt jelenteni a történelem okozta sebeinkre.”

Szoborkompozíció: egy kisfiú és egy könyvet olvasó kislány, Harkivban. Egyelőre még egyben van. De mindkét alakon több golyó ütötte lyuk van. Nincs vér. Kőből vannak. A fiú és a kislány szitává lőve. De a könyvet olvassák, és most napsugarak hatolnak át rajtuk.

A jó hangulatban lévő önjelölt „president” eleinte whiskyvel próbálta megvendégelni a mentősöket, majd kórházba szállítása közben intenzív éneklésbe kezdett, s ismert amerikai nóták özönével kápráztatta el a bajtársakat.

"És ennek ellenére a polgári filozófusok és közgazdászok a kínosan zavaros August Comte-ról a nevetségesen világos Leroy-Beaulieu-ig, a polgári irodalmárok, a fellengősen romantikus Victor Hugótól a naivan groteszk Paul de Kockig, mind, mind émelyítő dalokat zengtek a Haladás istenének, a Munka elsőszülött fiának tiszteletére. "