AHA/SATÖBBI

Brazíliában Pelé világszínpadra lépése egybeesett a nemzet 1960-ban alapított új fővárosának, Brasíliának és innovatív építészetének, valamint a bossa nova zenének a sikerével. Azt mondták, hogy Pelé egy gólja, Oscar Niemeyer egy-egy íve vagy egy João Gilberto által énekelt Tom Jobim-dallam olyan volt, mint az  “öröm ígérete” egy egzotikus marginális országból...

A 100 és 200 méteres gyorsúszást minden jelentősebb nemzetközi versenyen megnyerte, amelyen indult, így a felnőtt és az ifjúsági világ-, illetve Európa-bajnokságot is. Világelsőségét azzal alapozta meg, hogy 2022-ben a 100 méteres gyorsúszásban a hét legjobb időt érte el (16-szor 48 másodperc alatt), 200 méteren pedig a három legjobb időt úszta.

Félreérthetetlen jelzés volt, ami az egész romániai magyar sajtónak és a román sajtónak is szólt, és teljesen beilleszkedett abba, hogy vissza akarták csinálni mindazt, amit a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején sikerült kivívnunk.

1989 után lassan ki is lehetett mondani azt, amit addig sokan gondoltak: Bukarest nem jó hely a magyaroknak. Becsületes magyar ember Bukarestben nem érezheti jól magát, és nem élhet ott...

A Time Magazine a 20. század húsz legfontosabb szereplője közé választotta, a FIFA az évszázad játékosaként tartja számon, és a külön számára létrehozott arany fokozatú becsületrenddel díjazta. Pelé ma is a sport és a társadalmi élet egyik legfontosabb figurája, akit többféle szerepben, szóvivőként, nagykövetként és emberbarátként is ismerhetünk.

Szinte gyerekként lett nemzeti hős. Haláláig az is maradt: folttalan, az egész világban megbecsüléssel és szeretettel körülvett zseniális futballista. Alapjában véve egy szerény, egyszerű igaz ember. Több mint nemzeti hős. Legenda.

David Popoviciról nem lehet állítani, hogy az ismeretlenségből robbant volna be a köztudatba, de az tény, hogy az első világbajnoki címét Budapestről még nem közvetítette élőben egyetlen román tévétársaság sem...

A hadakozó fejedelemségek korából maradtak ránk Szun-ce tábornok intelmei, amelyek közül itt egyet érdemes kiemelni: „Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak. Aki tehát nem érti meg teljesen a hadviselés okozta károkat, az nem képes teljesen megérteni a hadviselésből fakadó előnyöket sem.”

A háborúk az emberek fejében kezdődnek, vélekedett a már idézett Martin Van Creveld, de nem ő volt az egyetlen, aki így látta. Ha ott kezdődnek, akkor ott is kell véget érniük. Hogyan? Senki nem tudja.