AJÁNLÓ

A tárgyakkal, az emberekkel, a társadalommal, a világgal való együttlétezés megnyugtató légkörének lebegése érezhető meg körülötte – és ez határozottan üdítő ritkaság a zaklatottságok és nyugtalanságok olykor könyörtelen áradásában.

És miért ez az óriási divatja a gyermekrajzoknak? A múlt században a Vámos feltalálta a naivságot, ez a század rájött arra, hogy minden gyermek egy-egy kicsi Rousseau. Pedig a felnőtt vissza, a gyermek mindig előre vágyik...

Nem egyedi történet, és nem a Szovjetunióban találták ki. A hatalom, a politika évszázadokon keresztül próbálta a művészetet – olykor a tudományt, kultúrát, hitvilágot – a saját ideológiája szolgálatába állítani, ezek az erőfeszítések általában a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, a makacs önigazolás, és az előrelátható, borítékolható bukás jelei.