Szász János: Válogatott kudarcaim

Szász János: Válogatott kudarcaim
Kellemes kudarcszámba megy ama két eset is, amidőn verseim felolvasta után egyszer Székely Jánosként gratuláltak nekem, máskor meg – egy regényrészletet olvastam föl – Sütő Andrásként dicsért meg egy hallgatóm.

Szilágyi N. Sándor: Bukaresti mozaikkockák

Szilágyi N. Sándor: Bukaresti mozaikkockák
Mert ez Bukarestben így megy. Az ember beáll a sorba valami földi táplálék reményében, és tíz perc múlva már tudja a mellette állónak minden baját, nyomorúságát, ismeri a rokonságát, szokásait, mindenfélét. Az egész Bukarest egy nagy kibeszélés...

Forgách András: Papa és a pofonok

Forgách András: Papa és a pofonok
Mind jelentős volt a maga nemében, mind sokatmondó és jelentésárnyalatokban gazdag a maga nemében, mindegyik a lelke mélyéig megrázta a papát, és egyik sem hasonlított a szimbolikus pofonokra, amelyekbe a papa önként és dalolva beleszaladt

2024 a tudományban

2024 a tudományban
Bár e légy agya kisebb, mint egy mákszem, mégis 140 ezer neuronból épül fel, amelyek között több millió kapcsolat létesül. Nem csoda hát, hogy több mint tíz évig tartott egy nagy nemzetközi tudományos konzorciumnak, míg a munka végére értek.

Kosztolányi Dezső: Tizenhárom (+1) vers

Kosztolányi Dezső: Tizenhárom (+1) vers
Utolsó kiáltás. Én nem hiszek semmiben. Ha meghalok, a semmi leszek, mint annak előtte, hogy e földre születtem. Szörnyű. Hozzád kiáltok majd utolszor. Légy jó anyám, örök sötétség.