Muhi Sándor: Szántó András – Nyitás!

Muhi Sándor: Szántó András – Nyitás!
Ha kell, ha a mondanivaló azt kívánja, szürrealista látomásokat vagy a metafizikus megközelítéshez közel álló hangulatokat idéz, néha lírain realista, máskor aprólékosan részletező. Bosch, Chirico, Dali, olykor a posztimpresszionisták, a posztnagybányai szemlélet formavilágát kamatoztatja...

Berend T. Iván: Kamala

Berend T. Iván: Kamala
“Ismer-e Ön olyan amerikai törvényt, amely bevatkozást biztosít a kormánynak a férfiak testébe?” A jelölt, közkedvelt magyar mondással, köpni-nyelni nem tudott; a kérdés pontosítását kérte, mire Harris csak ennyit magyarázott: “Tudja ugye? Nő – férfi”.

Markó Béla: Költők koszorúja – Mesterszonett

Markó Béla: Költők koszorúja – Mesterszonett
Az ég derül? Hisz egyre több a felhő, / s ha a vigasság napja mégis eljő, / kié leszen? Ó, mondd, míg elhiszed, // hogy a miénk! Talán kétségbeesve, / de adj erőt s hitet mindenkinek, / hogy verseidnek ritmusát kövesse!

Zöldi László: Kereszty András fejfájára

Az utolsó sorban ültünk, és bizony eléggé el nem ítélhető módon sugdolóztunk, kamaszosan röhincséltünk. A hangján és a kedélyén nem érződött a kora, de amikor felállt, hogy mint az újságíró szövetség volt elnöke átadjon egy díjat, már nehezen mozgott.

Szívbeszédek: Kelemen Hunor verse

Szívbeszédek: Kelemen Hunor verse
Szemhéjam mögött valami remeg. Számban a mondatok megalvadnak. Én sohasem érkezem, csak folyton távozom, és persze álmodom, hogy érkezem. Hogy van cél és értelem.