Vermesy Péter: Közönség és „régi” zene
Megszokott, de alapjában véve furcsa jelenség az ember vonzódása a múlt kincseihez. Valamiféle keveredése ez annak a csodálatnak, hogy „ezt ma nem tudnánk így megcsinálni” és a kissé fensőbbséges, majdnem…
Szinte az egész világ…
IV. FEJEZET – A kulisszák között
Jó félóráig teljesen egyedül voltam a színpadon. A színházi etikett szerint mindenkinek illik elkésni. Minden színész pozícióját meg lehet ítélni arról az időről, amennyit elkésik a próbáról. A hölgyekről nem beszélek, azok mindig pontosan egy órát késnek. A férfiakról beszélek. Nos: az a színész, aki csak húsz percet késik, egyszerű segédszínész. Aki azonban az egész társulatot másfél óráig váratja, arról biztos, hogy sztár.