AJÁNLÓ

A közeli múlt és az élő magyar irodalom ismerete ad nagy tekintélyt az ő egyetemi oktatói, irodalomkritikai és szerkesztői munkájának. Óriási levelezése, kiterjedt személyi kapcsolatai vannak. Irodalmi társaságok révén is kereste a kapcsolatot az élő magyar irodalom képviselőivel.

Kacsó Sándorral és Kós Károllyal kolozsvári irodalomtörténész barátaim révén ismerkedtem meg. Kolozsvárott meglátogattam a Jancsó családot is. Jancsó Elemér egyetemi tanár volt, jártam a könyvtárában, ahol József Attila dedikációkat mutatott. Nagy élmény volt ez az erdélyi út.

Mióta várjuk, Istenem, / hogy üzenjen már, vagy írjon, / de adjon jelt, hogy tud rólunk / Brüsszel, esetleg Washington, // mióta tépjük naponta / a sok-sok zsenge levelet, / hátha a végén kiderül, / hogy szeret-e vagy nem szeret.

Visky András is máshol van – mármint Visky András, az író. Ki tudta várni, hogy a valóság megerjedjen, és egy másik lényeggé változzék. Nem tudom, hogyan történt mindez, csak sejtéseim lehetnek, de az biztos, hogy évtizedek teltek ezalatt.

Ott leszünk tüntetéseken, a világhálón, alkalomadtán a Transtelexen, a szabadság, az egyenlőség és testvériség nevében, olvasva a Mércét és Marxot, József Attilát, Žižeket és Chomskyt, az erdélyi szociológusokat és filozófusokat, mindenkit, akit érdemes.

A levél remek alkalom arra, hogy megtárgyaljunk olyan dolgokat, amelyek közelről érintenek vagy amelyeket a helyi szokásoknak megfelelően egyre csak halasztottunk (ne túlozzunk azonban: hiába éppen nem álldogáltunk), úgyhogy kívülről kellett jönnie valakinek, hogy megrángassa az ingünk ujját.