Nevető Parnasszus – Tóth Árpád
Olvasva énekeid a vénhedt utcasárba... / Ki elmekegte őket, nyifegve csendesen, / S halk, holdas esteken, vetvén a keshedt ágyot / Te szent nagy Fenekedbe beléomolni vágyott / Málé kis inasod, én szörnyű Mesterem.
Szinte az egész világ…