AJÁNLÓ

Ott leszünk tüntetéseken, a világhálón, alkalomadtán a Transtelexen, a szabadság, az egyenlőség és testvériség nevében, olvasva a Mércét és Marxot, József Attilát, Žižeket és Chomskyt, az erdélyi szociológusokat és filozófusokat, mindenkit, akit érdemes.

A levél remek alkalom arra, hogy megtárgyaljunk olyan dolgokat, amelyek közelről érintenek vagy amelyeket a helyi szokásoknak megfelelően egyre csak halasztottunk (ne túlozzunk azonban: hiába éppen nem álldogáltunk), úgyhogy kívülről kellett jönnie valakinek, hogy megrángassa az ingünk ujját.

Ha egy szövegből semmi más nem következik, mint némi szellemesség, nincs mit fölróni azoknak, akiknek eszük ágában sincsen megismerni ezt-azt a történelemből, mielőtt magukra vennék a lehető legvégtelenebb hatalmat.

Az emberirtás történetében példátlan esemény történt az odesszai vérengzés napjaiban magában a román fővárosban, Bukarestben is. Willy Filderman ügyvéd, a romániai zsidó hitközségek szövetségének akkori elnöke két kétségbeesett levelet intéz az államvezetõhöz.

Nem rokonszenves magyarság az, amelyik kizárólagosságokban fedezi fel és rövid távú jelzőkkel határozza meg önmagát. Ez ugyanis inkább zártság, mint bármi más, olyan zártság, amely fél mindentől, ami nem olyan, mint ő...