Adonyi Nagy Mária három verse
Nekem nem adatott meg / az összeomlás ereje / a boggá zilálódó térben / azt se tudom / magam hogy végezzem be / Vágyaim meghaladták a kerteket / annyi napkitörés foltozza arcom / hogy egy csontot is szerethetek
Csutak István – Kinde Annamária: Tesszük és vesszük / Treburi mărunte
És tesszük és vesszük, mert hatalom is, pénz is kéne / És döntünk és azután úgy döntünk … vagy mégse’? // Şi tragem şi-mpingem, şi bani şi putere ne-am dori, / Decidem şi-apoi vrem din nou pe dos… aşa o fi?
Ágopcsa Marianna: A restaurálás gondjai
Vasile Drăguţ hívta fel rá a figyelmemet. 1972. október 1-én jártam itt, a freskót néhány hónappal előbb fedezték fel, amikor a szószék melletti falrészen leesett a vakolat és „színes foltok” tűntek elő. Százötven freskó áll a sürgősségi listán, de ez a freskó nem szerepelt közöttük, hiszen a templom épülete nem műemlék.
Kozma Dezső: A líraiság lehetőségei
A Krúdy-regény nem úgy regény, ahogy azt addig megszoktuk. Némi túlzással azt is mondhatjuk: inkább líra, mint epika, hisz nincsen jól meghatározható cselekménye, színtere s a szokványos szerkezeti sémák sem illenek rá. Krúdyt magát parafrazálva: művei olyanok, mint azok a dalok, amelyeket sohasem énekelnek végig.
Balázs Imre József: Immunreakció
Egyetértek Fosztó Lászlóval abban, hogy ‒ amennyiben jóhiszeműek vagyunk ‒ immunreakcióként tekintsünk a fellángoló vitára, válaszként mindarra, ami a társadalomszerű működésünket megzavarta, átalakította, letérítette korábbi pályájáról.
Fosztó László: A válaszadás nosztalgiája
Egyre növekszik azok száma, akik így vagy úgy alkalmazkodnak a „nemzetstratégiai”, „virtuális nemzetegyesítő”, „Kárpát-hazát építő” intézményes elvárásokhoz, vagy egyszerűen profitálnak ezek támogatáspolitikájából.
Kiss Tamás: A Korunk-vitához – Némethek és Drábikok fognak leckéztetni, hogyan kell tudományt művelni, kultúrát termelni?
Az eset nem annyira látványos – és elfogadom, a Korunk részéről talán nem szándékolt –, de mégis hasonló ahhoz, mint amikor Drábik János majdnem belopózott a Kolozsvári Magyar Állami Színházba. Sajnos további esetek is említhetők lennének.
Szilágyi Botond: Mindegy lenne nekünk a romaellenesség?
Sajnos úgy tűnik, a Korunk szerkesztősége arra játszik, hogy könnyen megússza a dolgot. Pedig ez az eset kiváló alkalmat jelentene arra, hogy tisztázzuk, mi elfogadható számunkra, és mi nem az – azt hiszem, ez a közösségi önismerethez tartozik…
Az Orbán-kormánynak semmi nem drága, pedig az olimpiarendezés rengeteg veszélyt rejteget
az élsport mindig is a hatalom fontos legitimációs eszköze volt, nézzük meg, mi volt nálunk a szocializmus idején, vagy milyen jelentősége van Kínában, Oroszországban. Ám Magyarország mára eljutott a polarizáltság olyan szintjére, ahol a sport integratív hatása lényegesen gyengébb.
Miért olvasunk borzalmas híreket?
„Etikai vétséget követ el, aki figyelmen kívül hagyja a bűncselekmény vagy egyéb esetek áldozatainak, az áldozatok hozzátartozóinak személyiségi jogait, érzelmeit és a kegyeletre tekintet nélkül mutatja be a történteket.”