AJÁNLÓ

A politikai baloldalnak eddig nem sok eredményt hozott, amikor nagyon baloldalinak akart látszani:  ilyen volt az alkotmányozás megpuccsolása szociális lózungok miatt; a száznapos programok, melyek kiigazítása vezetett Őszödig; szociális demagógiával érvelni a kettős állampolgárság ellen...

“Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!” Nagy szerencse, hogy van, aki arra született, hogy – Arany János veretes fordításában – “helyre tolja azt”. Ez sikerülni fog, hiszen Orbán már eddig is sok mindent, egy egész országot is eltolt.

Petőfi akkor végérvényesen meghalt, a Bach-korszakban egy percig sem tudott volna élni. Kérdés, hogy mai korunkban többfunkciós emblémaként valóban Petőfit látja-e az utókor, vagy csupán az utókor látja aznapi önmagát.

Nem fogják fel, hogy egy rendszert úgy nem lehet megdönteni, ha befekszenek neki és elfogadják a játékszabályokat. Mert ezzel maguk is a zsarnokság kiszolgálói lesznek, még ha nem is szívesen teszik. A rendszer részeivé, fogaskerekeivé válnak.

„Verset írtunk. 12 pontot szerkesztettünk. Átmentünk Pestről Budára. Az volt az első békemenet." Az azonosulás paroxizmusában még egy gyermek apaságát is bátran vállalta: „Napra pontosan kilenc hónap múlva megszületett Petőfi Zoltán”.

Nem romlik el minden ott, ahol elhazudják a valót? Ahol politikai szlogeneket megszégyenítő mondásokkal menekülnek előle? A harcot, a küzdelmet miért is vívják? Az egyházért? Hát hová rontod még ezt az egyházat?

Vajon még mi mindenbe kellene beletörődnünk? Talán abba is, hogy akik az Európai Unió kudarcát jósolják, sőt, netán próbálják siettetni is, tulajdonképpen minket is kivándorlásra ösztönöznek? Egy szétszabdalt, mozaik-Európában mi, határon túliak ismét csak vesztesek lehetünk.