AJÁNLÓ

Sokat beszélgettünk, de erről sohasem. Negyven éven át képes volt hallgatni költőként. Ez csodálatos. És borzasztó. Ne kívánjunk magunknak semmilyen diktatúrát! Olvassunk bele időnként Jánosházy 1989 utáni szonettjeibe, amelyek mintha ott folytatnák a költészetét, ahol 1947-ben abbahagyta...

A Magyar Hang a közvetítésben kiszúrta, hogy Szijjártó elég komoly füttyöt kapott a 15 400 néző egy jó részétől – a szpíker fel is gyorsította a ceremóniát, azonnal szólítva a játékost, hogy aztán a füttyszót felváltsa a sportoló teljesítményéért járó jogos taps.

Egy másik változatban Lorca felöltözve lépett ki a Rosales család házából, zakóval és nyakkendőben, de a sietősen megkötött nyakkendő rendetlenül lógott az ingén.

Radnóti nemcsak helyesen írta a költőtárs nevét, hanem megpróbálta a hangsúlyt is érzékeltetni, sikeresen: "...nélküled víjja,/ hej, Federico García!" Vagyis: tudta (bár ismereteim szerint nem beszélt spanyolul), hogy a ’García’  a  ’víjja’ igeformával rímel; a pontos ’i’-s ’garcia’ más szópárt igényelne...

Az alábbi jelenet főszereplője egy zseniális oktató, aki egy csinos húszéves szőkeséget tanít lépésről lépésre, mindegyik után stratégiai és taktikai magyarázatokkal kísérve a játékot. A lány tanulékony, készséges és udvaias - minden jel szerint nem is tehetségtelen.

Végül is, a betervezett határidő utolsó másodpercében – épp a prémiumzárlat előtt – elkészült az állami atombomba is. Valami néptelen helyen szerették volna kipróbálni, mivel nekünk nincsenek sivatagjaink, a budapesti Helytörténeti Kiállítás nagytermét választották.