AJÁNLÓ

A zsidókérdés az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán az 1867 évi osztrák-magyar Kiegyezést követően mintha lezárult és megoldódott volna. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1867 decemberében terjesztette be emancipációs törvényét...

Ott leszünk tüntetéseken, a világhálón, alkalomadtán a Transtelexen, a szabadság, az egyenlőség és testvériség nevében, olvasva a Mércét és Marxot, József Attilát, Žižeket és Chomskyt, az erdélyi szociológusokat és filozófusokat, mindenkit, akit érdemes.

A levél remek alkalom arra, hogy megtárgyaljunk olyan dolgokat, amelyek közelről érintenek vagy amelyeket a helyi szokásoknak megfelelően egyre csak halasztottunk (ne túlozzunk azonban: hiába éppen nem álldogáltunk), úgyhogy kívülről kellett jönnie valakinek, hogy megrángassa az ingünk ujját.

Ha egy szövegből semmi más nem következik, mint némi szellemesség, nincs mit fölróni azoknak, akiknek eszük ágában sincsen megismerni ezt-azt a történelemből, mielőtt magukra vennék a lehető legvégtelenebb hatalmat.

Az emberirtás történetében példátlan esemény történt az odesszai vérengzés napjaiban magában a román fővárosban, Bukarestben is. Willy Filderman ügyvéd, a romániai zsidó hitközségek szövetségének akkori elnöke két kétségbeesett levelet intéz az államvezetõhöz.