AJÁNLÓ

Másfél évtizeddel az első jobboldali kétharmad előállása után illenék személyeskedés és vagdalkozás helyett elemezni a folyamatokat. Persze a kiérdemesült baloldali politikai osztálytól és annak elszürkült szellemi hátországától mindez máig távol áll.

Már nem Bicskéig hosszabbít meg mindent, hanem Moszkváig. Még nagyobbat üt az önkormányzatokon, pláne Budapesten, ráereszti „szuverenitásvédelmi” csahosait civilekre és sajtóra, még szigorúbb centralizációval egzecíroztatja a kulturális műhelyeket...

A probléma leglényegét Hadley Freeman brit baloldali újságíró foglalta össze: október 7-e után „már akkor tartottak Izrael-ellenes tüntetéseket, mielőtt Izrael reagált volna. Ez minden, amit tudnod kell.”

Én vagyok rosszul? Az semmiség, elmúlik. Édesanyám volt rosszul, és még ő is kizongorázta magából. Egyszerűen nem tudom elfelejteni azt az akszjonovi pillanatot, amikor a legcsodálatosabb balkéz-technikával harsogott a Holdfény-szonáta, bele a Nagy, Reménytelen, Romániai Áramszünetbe.

Tökéletes a PR-esemény: Vlagyimir bizonyíthatja a világnak (meg a sajátjainak), hogy ő hajlandó a tárgyalásokra az ukrajnai rendezésről. Hajlandó fogadni az EU alázatosan meghallgatást kérő vezéregyéniségét. A többi már nem rajta múlik...