AJÁNLÓ

în pădurea de fagi se simte dâra a ceva ce nu există precum o fugă de idei || a bükkerdőben még érezni lehet valaminek az illatnyomait ami nem létezik miként egy eszme-fúga

Akik itt élnek, nem veszik észre, hogy ez már nem a haza. Legalábbis nem az a haza. Nem az a ház. Nem az a szerelem. És nem is az a gyűlölet. Ha meg akarod tartani a szerelmedet változatlanul, el kell hagynod. A hazádat is akkor veszíted el, ha itt maradsz. Mert nem emlékezhetsz rá, amíg itt vagy.

A gondolatban megtestesülve jut el az érzelem az olvasóhoz. A tiszta érzelem hiánytalanul kifejeződhet, ha meglengetjük a karunkat. Amikor költeményt olvasunk, a gondolatot bontjuk ki belőle, bármennyire felfokozott érzelmi állapotban írta is meg a szerző.

Szülőföld helyett térképen tanultam járni / kiradírozott hegyekre rajzolt tengerek / és tengerekre testeit hegyek között. / Halottaktól tanultam beszélni – / mondták magukat a kövezetnek konokul, / alattuk az ég. Így lettem felnőtt.