Gábor György: Kelemen János (1943 – 2024)

Gábor György: Kelemen János (1943 – 2024)
Igazgatóhelyettesként főnököm volt az MTA Filozófiai Intézetében. Remek olvasószemináriumot szerveztünk: az ő vezetésével hétről hétre közösen olvastuk Karl Popper The Open Society and Its Enemies című munkáját, amelyből rengeteget profitáltam.

Barkó György (1931 – 2024)

Barkó György (1931 – 2024)
Nem, nem haragudtam. Tudom már rég, hogy a színészből felénk semmi sem marad. Nincsenek lábnyomok a színház előtti járdán, utcákat nem róluk neveznek el. Felénk nincs színészmúzeum, a rádiók nagyon ritkán játsszák be a régi felvételeket, és akkor sincs felvezető...

Lévai Júlia: Van hová visszanyúlni

Lévai Júlia: Van hová visszanyúlni
Olyanok is voltak köztük, akik már csak azért sem kockáztatták a testi épségüket, egy esetleg mégis összehozható, tiltakozó fellépéssel, mert ezzel az otthonukban bujtatott zsidó barátaik életét is veszélyeztették volna.

Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák

Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák
Másoknak is így nyíljatok / Üllői-úti fák. / Szívják az édes illatot, / a balzsamost, az altatót / az est óráin át. / Ne lássák a bú ciprusát / higyjék örök az ifjúság / Üllői-úti fák.

Magyar szkíták, szevasztok!

Magyar szkíták, szevasztok!
„Állok a pusztában, gatyám lobog. / Seggem kilóg, gyomrom korog. / Nézek a magosba, gondolok nagyot! / Magyar égre magyar csillagot!” – szól továbbra is a fejemben a Bëlga, miközben a Szkíta és Magyar Szellemiség Kőrösi Csoma Sándor Központjában állok.