Ha robbanó, kegyetlenül igazat mondó természetét nem ismernők, ezekből a képekből még nem tudnánk levezetni annak az ellenszevnek a lényegét, ami Nagybányán fogadta.
Expresszionista és szürrealista hatások nyomát sejtető oldott formáit önmaga alakította ki. De előbb megtanulta a hozzá szükségeseket. Nem formabontással indult, mint egyesek, akik vélt modernségükben úgy hiszik, hogy aki formát bont, annak rajztudásra például nincs is szüksége.
A d’Orsay Múzeumban látható a művészettörténet egyik megítélésem szerint legerotikusabb festménye, Manet Olimpiája is. Édouard Manet nem tartozott az impresszionistákhoz, újszerű látásmódjával mégis részese a festészet 19. századi forradalmának.
A hőskori - a romániai rendszerváltás előtti Premfotó verseny - idején Morvai Pál felvételei jelentették (több más alkotó mellett) a lírával, látvánnyal szakitó, köznapian szürke elemek beemelését a fotográfiába.
A fotós faábrázolás egyik telitalálata - legalább is azon képek közül, amiket életemben a témában láttam. Szerzője, a kolozsvári Sarzsinszky Ferenc már nem él, néhány papirképe lapul nálam, amiket az Előre Sötétkamra rovatának küldött, akkor már reszkető kezű nyugdijasként, de nyughatatlan fotósként
Kandinsky szavaival élve: „a formában az a legfontosabb, hogy tudjuk, belső szükségletből pattant-e ki vagy sem". Nos, Kazinczy Gábor hegedűhangja lelkének húrjain szólal meg. Elnémíthatatlan belső szükségletből.
Egy vonal nála lelkiismereti kérdés. A Küküllő mente a nagyvilág. Kibírja napokig szó és étel nélkül, kréta nélkül egy óráig sem. Szegény ember, de ezt ő nem tudja. Gazdag lehetne, de neki nem fizetődik ki. Él, mint minden ember, gondok között
Festői világa kozmikus sugárzású. Az emberi lét minden tragikumát és esendőségét, bánatát-örömét szintetizáló festészet. Az ember és a természet ellentétét harmóniává oldotta; az érzelmességet színei izzásában felforrósodó indulattal vetette meg.
Lorca ódát írt Dalínak, 1926-ban: „De főként hadd daloljam közös gondolkodásunk, Mely borús és aranyló napokban összeforraszt. A fény, mely elvakítja szemünk, nem A Művészet, Szeretet s barátság inkább s a jó közös harc.” (Somlyó György fordítása)
Elekes Feri, egykori kenyeres pajtásom az Ifjúmunkásnál, akárcsak öccse, Elekes Károly grafikus - aki az itt látható fotót elkövette hajdanában-danában, nem szégyelik azt a múltat. Igy van ez, itt is, ott is felbukkannak fotóink, életünk tanúi, küldözgetjük őket egymásnak, cserélgetjük a látványt, de mindig ugyanott kötünk ki, ahonnan indultunk: a tanúságtételnél.
Ez a weboldal sütiket használ az Ön élményének javítása érdekében, miközben Ön a webhelyen navigál. Ezek közül a szükség szerint kategorizált sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön beleegyezésével tároljuk a böngészőben. Önnek lehetősége van ezekről a sütikről is lemondani. De ezeknek a sütiknek a lemondása befolyásolhatja böngészési élményét.
A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
Azokat a cookie-kat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzéssel, hirdetésekkel vagy más beágyazott tartalmakkal, nem szükséges cookie-knak nevezzük. A sütik webhelyen történő futtatása előtt kötelező beszerezni a felhasználói hozzájárulást.