LÁTVÁNY

Huszonöt évet töltött Budapesten, sikere volt, haladt előre, egyre több helyre hívták kiállítani, jelentős kollekciókba kerültek munkái, szülővárosa és annak környéke mégis hazavonzotta. Azóta is az itteni realitást festi a maga sötéten láttató, morbidan is nosztalgikus, iróniájában is lírai, bizonytalan lebegést sugalló, egyéni módján.

A fotórészleg egyik faláról Irving Penn amerikai fotóművész (sz. 1917) döbbenetes alkotása tekintett velem farkasszemet, amely két perui gyermeket - testvéreket - ábrázol, valahonnan a legalsóbb néprétegből, akik a maguk személyiségének önkéntelen tudatában, ha mezitláb is, de a legnagyobb méltósággal néznek a fotográfus szemébe,.

A ma­kett több nézetben kétséget kizáróan Brâncuși szellemét sugall­ja, amit a szobrász művé­nek, a márvány ovoidnak az ott szereplő fényképe is igazol. Tervezőjének célja – tudatos kísérlet az építészet és a szobrászat egységbe olvasz­tására.

Mert stílusának lényege ugyanaz maradt, mert a stílus nem ujjgyakorlat, nem kísérletezés, a stílus a megtanulhatatlan, az egyedi, az, ami énünkből a legjobb.

Milyen kár, hogy ennyire kívül esik a kolozsváriak útvonalain! Ez az első és késő bánat, miután nagy nehezen eljutottunk Kovács Zoltán új, mozaikjához, mely a diákváros étkezdéjét díszíti. Aztán a látvány feledteti velünk egy időre, hogy nem osztozunk minden kolozsvárival...

A szobrász az emberi értékeket akarja értelemmé sűríteni – a szobrászat metaforáival. Így történelmi alakjaiban a látvány intenzív életérzést sugárzó gondolattá hevül. Az Anyaság lírai kirobbanásaiban pedig anyag, forma, szerkezet, tartalom – költészetbe torkoll.

Nevezték őt posztimpresszionistának, posztnagybányai festőnek, ami lényegében azt jelenti, hogy tovább érlelte, fejlesztette az impresszionista és nagybányai mesterek tapasztalatait, eredményeit. de a saját, semmi mással össze nem téveszthető útját járta.

A várakozás hálás téma a fotósnak, hiszen nyugodtan kivárhatja a megfelelő látványhoz szükséges alkalmas pillanatot. Ilyen szempontból az állomások jelentik az egyik legfontosabb vadászterületet, bár valamikor ajánlatos volt a vasút környékét elkerülni a fényképezőgéppel bánni szándékozó polgárnak, mert könnyen hivatali titkok alattomos megszerzésének gyanúja vetődhetett rá.

A fantasztikus realizmus iskolája és a szürrealizmus irányzata között azonban alapvető különbség van. Az előbbi nem a tudatalattira összpontosítja a figyelmét, nem akar sokkszerű meglepetést okozni.

Hány éves korában tűnnek el a művész neve mellől az „ígéretes", a „tehetséges" és a „fiatal" jelzők? Senki se mondhatja meg dátum szerint. Gyakorlatilag akkor, amikor – fölöslegessé válnak.