LÁTVÁNY

Bartha Árpád termelési képe, amely köpeci bányászokat ábrázol a bányába leszállás előtt, kétszeresen szerencsés a vonalas technika alkalmazása révén: egyrészt erős folthatása jól érvényesült az Ifjúmunkás már akkor sárgásszürke, erősen farostos oldalain, de tartalmilag is kifejezte azt a végletes világot, amely a műszakba menőkre, illetve az onnan felfelé igyekvőkre vár a bányában.

A bárónak roppant kalandos élete volt (egyszer majdnem albán király is lett belőle, de szerencsére még idejében meggondolta magát és visszalépett a felkéréstől), ám ez mit sem változtat azon, hogy üveglemezei, fotódokumentumai felbecsülhetetlen értékűek és ezért antologikusan idézendők, amikor csak lehet.

Márton János, Zetelaka népe nevében, végigsüvegelte Ko­lozsvár, Udvarhely képzőművészeit és megkérte szépen: ad­nának a most avatásra kerülő kultúrházuknak egy-egy fest­ményt, szobrot. Adtak.

Óriási erőtartalékokat kell felhalmozni, hogy fennmaradásunk, megmaradásunk, maga az emberi lét biztosított legyen. Az atomban is egy világ lakik, a műalkotásban is világok, sorsok sűrűsödnek össze.

Sokan úgy gondolják, hogy jó, előnyös dolog egy ismert, híres ember családjába születni, én ennek életem során a hátrányait is tapasztaltam, hiszen a hírnév lehet ösztönző hatású, de el is bátortalaníthat.

A stílus hiánya a stílustalanság, ez gyakran giccses megoldásokhoz, jelenségekhez vezet. Egy giccses épület, kép, szobor édeskés, szentimentális, hamis. Az ellenkezője mindannak, amit a művészetben erő, mélység, lendület, feszültség, eredetiség.