LÁTVÁNY

Évek óta zajlanak a viták a sajtóban, a helyszínen, polgári körökben arról, hogy meg kell menteni a százhúsz éves Pannónia szállót.

Van valami érdekesség egy borospincében? - kérdezném magamtól, de még mielőtt megtenném, tudom a választ is. Mégpedig azt, hogy - van. Az érdekesség a bor maga.

Mesei tündöklés és balladai borongás; ahány kép, annyi érzés, annyi modern létérzés, amelyeket ez a városon élő, de örökké erdőn-mezőn bolyongó művész természet-anyánk arcára vetítve fest – hogy ő megnyugtatóan vetítse vissza reánk örök szépségét.

Képein elsősorban a hangulat ragadja meg a szemlélőt. A képek hangulata. Akkor is, ha foltosan, úgynevezett vizes technikával akvarellezik, de akkor is, ha a szigorúbb fegyelmet kívánó olajjal dolgozik.

Pallós Jutta akvarelljei megdöbbentő őszinteséggel készülnek. Amit elmond, abban keveredik a téma meséje az önmagát gyötrő, önmagától mindig többet kívánó ember értékeivel.

Ez a szobor egy bukaresti épület előtt áll, a híres-nevezetes Calea Victoriei-en. A fotó születésének időpontja az ezredforduló.

A tárlatra lépőt Nicolae Maniu óriás képe fogadja, A föld népe című. Az aranysárga búzatengerbe derékig beleénekelt emberek felé piros árnyékú férfiak közelednek, lapáttal és teljesen békés szándék­kal. Rutinos rajztudással,…

Kerüli a pillanat fogságát; az összefoglaló ábrázolás, a látvány leegyszerűsítése érdekli. Szigorú szerkesztettség jellemzi munkáját. Ám ez a kiegyensúlyozottság nem jelent merevséget – telítve van dinamizmussal.

II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak a hamvait 1906-ban helyezték el a kriptában, rajta kívül még Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Esterházy Antal gróf, Sibrik Miklós ezredes kapitány, Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina grófnő nyugszik itt.

Elekes Károly festő évekkel ezelőtt készült emlékfotója bizonyosan 1990 után készült, mert az újság, amit a néne kézben tart, annak előtte még nem létezett - annak a százados vágynak a beteljesedéséről szól, ami a falu emberében mindig megvolt: messzire látni.