LÁTVÁNY

A szocialista realista művészet teoretikusai a nyugati művészet formalista, burzsuj, kozmopolita képviselőjének tartották, az alkotásait elhanyagolták, és ha nem következik be gyökeres szemléletváltás ezen a területen, azok teljesen tönkremennek.

Pusztai Péter itt látható Zsákutcá-ja nem csak a szerencsésen nyakon csípett szó- és képjátéknak köszönhetően él. Magán hordozza mindazt az aleatorikus életszerűséget, ami nélkül a fotó csak a valóság másolása marad. Itt a szín, a kompozíció, a fények és árnyak esése, a kendőzetlenség, a holt tárgyak elevenné válása együttesen alkotják mindazt, amit egy nyugati típusú zsákutca hangulatilag és vizuálisan is lenyomatként hagy az emberben.

Nemcsak figurális kompozícióiban találkozunk a vizuális igazság és a gondolatiság párosításával, de olykor még tájfestészetében is.

A fény művészete jelentkezik a műemlékek, középületek díszkivilágításánál, a fénycsövekkel vagy más világítótestekkel megoldott közúti világításnál és végül a reklámvilágításnál. Természetesen mindegyiknél más-más esztétikai-technikai szempontoknak kell érvényesülniük.

Közülük láthatólag senkit sem zavar a realista, impresszionista, posztimpresszionista, kubista, pointillista lecsó. Mindenki boldog, tele örömteli várakozással, hiszen hatalmas, kifogyhatatlannak tűnő abszintos üveggel érkezik a pincér.

Kodály Zoltán (1886-1967) élete és munkássága most honlapon is felidézhető, a legjobb magyar fotósok által megörökítve s a múzeum munkatársai által összegyűjtve... A honlapon is elérhető gyűjtemény-bemutató bevezetőjében Tóth Balázs Zoltán megjegyzi: Kodály fotós ábrázolásáról kevesen tudják, hogy igen magas művészi színvonalat képvisel - szerencséje volt a legjobb magyar fotográfusokkal.

Almásy László gróf azóta lett rendkívül titokzatos jelenség, amióta a világ megismerte Az angol beteg című filmet s benne azt a furcsa főhőst, akinek életrajzi adatait a neves magyar földrajzi felfedező és térképész regényes életútja nyomán fércelték össze.

Vagyis: ide jutottunk. A táj, a természet szépségétől a harcos társadalmi mondanivalóig. Hetvenöt évvel ezelőtt a természet is rebellis képtéma volt. Az ember mindenkori szabadságvágyát fejezte ki.

Korunk művészi szemléletmódjára jellemzőbb ez az alak, a búsképű lovagra emlékeztető, aki lándzsájával inkább böki, mint döfi a szinte-játék sárkányt. Ahogyan P. Pongrácz Antónia látja és alakítja fémdomborításában.

Jó néhány tehetséges grafikusunk van, akik kellőképpen átérzik a jelenkor követelményeit, mégis hajlandók engedményeket tenni a rossz ízlés javára. Ezt feltétlenül meg kell akadályoz­ni!