LÁTVÁNY

Vagyis: ide jutottunk. A táj, a természet szépségétől a harcos társadalmi mondanivalóig. Hetvenöt évvel ezelőtt a természet is rebellis képtéma volt. Az ember mindenkori szabadságvágyát fejezte ki.

Korunk művészi szemléletmódjára jellemzőbb ez az alak, a búsképű lovagra emlékeztető, aki lándzsájával inkább böki, mint döfi a szinte-játék sárkányt. Ahogyan P. Pongrácz Antónia látja és alakítja fémdomborításában.

Jó néhány tehetséges grafikusunk van, akik kellőképpen átérzik a jelenkor követelményeit, mégis hajlandók engedményeket tenni a rossz ízlés javára. Ezt feltétlenül meg kell akadályoz­ni!

Évek óta zajlanak a viták a sajtóban, a helyszínen, polgári körökben arról, hogy meg kell menteni a százhúsz éves Pannónia szállót.

Van valami érdekesség egy borospincében? - kérdezném magamtól, de még mielőtt megtenném, tudom a választ is. Mégpedig azt, hogy - van. Az érdekesség a bor maga.

Mesei tündöklés és balladai borongás; ahány kép, annyi érzés, annyi modern létérzés, amelyeket ez a városon élő, de örökké erdőn-mezőn bolyongó művész természet-anyánk arcára vetítve fest – hogy ő megnyugtatóan vetítse vissza reánk örök szépségét.

Képein elsősorban a hangulat ragadja meg a szemlélőt. A képek hangulata. Akkor is, ha foltosan, úgynevezett vizes technikával akvarellezik, de akkor is, ha a szigorúbb fegyelmet kívánó olajjal dolgozik.

Pallós Jutta akvarelljei megdöbbentő őszinteséggel készülnek. Amit elmond, abban keveredik a téma meséje az önmagát gyötrő, önmagától mindig többet kívánó ember értékeivel.

Ez a szobor egy bukaresti épület előtt áll, a híres-nevezetes Calea Victoriei-en. A fotó születésének időpontja az ezredforduló.

A tárlatra lépőt Nicolae Maniu óriás képe fogadja, A föld népe című. Az aranysárga búzatengerbe derékig beleénekelt emberek felé piros árnyékú férfiak közelednek, lapáttal és teljesen békés szándék­kal. Rutinos rajztudással,…