LÁTVÁNY

A szakácsportré minden bizonnyal kis része annak a nagyszabású sorozatnak, amelynek a Huszadik század emberei címet adták. Olyan vállalkozás ez a fotóban, mint a milyen Balzac Emberi színjátéka vagy Zola az élet teljességét leképező regényfolyama az irodalomban.

'Tudom, hogy a felületes szemlélőben különleges, néha furcsa világ kel életre munkáim láttán, pedig ez a valódinak, az igazinak az átlényegítése, melyet az alkotás pillanatában feltölt a felfedezés öröme. Igazsága, idegensége, emberiessége. Szerintem így válik azzá, ami"...

Művei határtalan alkotási és életkedvről beszélnek. Hogy neki is voltak borongás napjai? A művész nem szól ezekről és talán az ember sem, szerénysége tiltja. Előttem van 1969-es kiállításának katalógusa: művek címjegyzéke, néhány reprodukció. Életrajzi adat sehol.

A szobor hosszú alkotási folyamat eredménye, ám a kész mű alkotójának csak pillanatnyi nyugalom. Tovább mozdul a keze, rebben a szeme. Kiválasztja a következő darab márványt, hogy lelke öntörvényei szerint újrafogalmazza az anyagban világhoz való kötődésűnk újabb bizonyítékát.

A rohamos technikai változások korát éljük, de ebben a korban is, mint minden eddigiben, a művészet az emberiség legbensőbb lelki és esztétikai szükségleteit kell hogy kielégítse. Az új mondanivaló új közlésformákat alakít ki.

„Szerencsésnek tartom magam, hogy még filmre is dolgozhattam, saját kezemmel hívtam elő a felvételeket. A saját ötleteim alapján kísérletezhettem a filmhívások során” – vallja katalógusában Erdély Bálint Előd.

Gellért Sándornak a református gimnázium tanulójaként az akkoriban Szatmárnémetiben dolgozó Mohy Sándor volt a rajztanára. Saját bevallása szerint nem dühöngött benne a festői tehetség, ezért — és főleg a karakteres, könnyen rajzolható arca miatt — általában ő volt a modell.

– Ön szerint, mi az egyszerűség titka? – Rengeteg munka, tépelődés, próbálkozás. Csak így lehet eljutni a formák kvintesszenciájához. Hat éve foglalkoztat a Pillangók meg az Apa és fia ciklus, ám úgy érzem, még rengeteg kísérleteznivalóm van rajta.

Miért éppen a tizenhetedik század hozta magával a nápolyi festészet fellendülését, hiszen a vidék teljesen kívül rekedt a reneszánszon? A válasz abban a széles körű akcióban rejlik, amely a nápolyi templomok, kolostorok renoválását irányozta elő...

Köztudott, hogy a jó alkotás címe csak arra jó, hogy megnevezéssel kiemeljen, egyébként szűkíti a jelentésvilágot. A kép sokkal több annál, mint amennyit egy cím összefoglalhat. A szántóföld mögött egy ország rejlik, egy csillag mögött a világűr.