LÁTVÁNY

Egy áhítatos, de nem rajongó, kedélyes, de nem tréfálkozó, intellektuális, de nem erőlködve vívódó képzőművész az, aki előttünk áll; magával hozott vagy szerzett tulajdonsága a mérték megtartása, a szépség mögött rejtőző matematikai rend tisztelete.

A lázári oltárkép készítőjét nem ismerjük, de ő is kiváló, élvonalbeli festő lehetett, hiszen másolni se tud ilyen szinten akárki. Jól csinálta, méltó partnere volt elődjének.

Képei közül nem egy döbbenetet, meghökkenést vált ki, az életnek távolról sem a napos oldalát mutatják, pedig Hajdu Tamás is ugyanazzal a fény-árnyék adottsággal dolgozik, mint a régió fotósai. Képeiről hiányzik az ünneplés, a derűs sugárzás, annál több rajtuk a „felkiáltójel.”

Mire a vakációról hazaértünk, bekövetkezett a pénzbeváltás. Nagybátyám elment a bankba, hogy millióimat beváltsa. Nekem azt mondta, hogy éppen egy görögdinnyére elegendő aprópénzzel szúrták ki a szemét. A bizonyíték ott volt a kezében.

Már nem is ostromolja tovább a bevehetetlent, a lényétől, sajátos festői látásmódjától idegent. Visszatért önmagához. Folytatja azt, amit tulaj­donképpen sohasem hagyott abba. Szelíd optimizmusának, lírai érzé­kenységének vallomásait szövi színekbe.

Növényi motívumok nagy számban fedezhetők fel a szatmári épületeken is. Ez már századok óta elterjedt díszítési mód az élet, mindennapi környezetünk számos területén, különösen a népművészetben, ahol egy adott pillanatban uralkodó jelenséggé vált.

A képen 1924-et írunk, nyár van, a folyó a Nagy-Küküllő, amint Erzsébetváros határában éppen elhömpölyög. A víz fölött mintha könnyű pára lebegne, de meglehet, hogy a fotó ismeretlen készítőjének technikai felületessége, vagy a kép megőrzésének nem megfelelő körülményei okozzák a látványra telepedő homályt.

Ladea alkotó munkásságában a fő helyet a portré foglalja el. A már említett történelmi hősök mellett ott találhatók fából faragott bánsági parasztfigurái, köztük a szülőké. És ott van a Krónikaíró figurája is, a kor szemlélője, aki tollával mégis tettre váltja elmélkedéseit.