INTERJÚ / ESSZÉ

Erre a mostani könyvre már kétféle értelemben is igaz ez, hogy Kolozsvári esszék, mert ez viszont Kolozsvárról szól. Szerintem jobban jár a Tamás Gáspár Miklós-életmű, ha ez a kötet kapja a Kolozsvári esszék címet.

Isten a maga választott népét – legyen ez a zsidóság vagy a keresztyén anyaszentegyház – nem társadalmi intézményeken keresztül, hanem közvetlenül vezeti. A Biblia csak (csak!) azt kéri tőlünk, hogy legyünk jók, igazak, hívek.

A ködben a hatalmas szoborcsoport alakjai sejtelmesekké váltak, a szél s az eső pedig leszorította a különböző nemzetek itt pusztult fiainak emlékére emelt oszlopokon égő öröklángok füstjét.

Nagy Miklós csalhatatlanul megérezte Marosvásárhely bonyolultságában egyszerű és egyszerűségében bonyolult polgári közösségének az igényeit, az igényszintjét, a hagyományhoz és a modernitáshoz való viszonyát, és képes volt annak szolgálatába állni és megfelelni neki.

Nem mérlegeli, hogy akkor most ezzel milyen Kolozsvár-képet vagy -mítoszt vagy -nosztalgiát vagy -konstrukciót fog megerősíteni, hanem ezeknek a történeteknek egyszerűen van egy százszázalékos evidenciája az ő számára. Szerintem pont ettől ennyire élvezetesek.

Nyilván a magyaroktól nem számítunk annyira sok pénzre, de külföldiektől igen. Például Japánnal szeretnénk felvenni a kapcsolatot, mert először a japánok avatták fel Kőrösit szent emberré, Japánban van egy szobra is. Pénzforrásként látom még Dél-Koreát.

az élet önmagában is hord valamilyen értelmet. Az élet folyamán minden ember megismeri önmagát, környezetét, ami csodálatos élmény az egyén számára, ami az életet széppé, érdekessé teszi. Minden az ember másságát támasztja alá, azt, hogy kilóg a sorból.