INTERJÚ / ESSZÉ

Ilyenformán most fél lábbal Bukarestben, fél lábbal Kolozsváron élek, kéthetenként jövök haza néhány napra megtartani előadásaimat a főiskolán, és rohanok vissza szerkeszteni. Agyonhajszolt voltam, s most, hogy tíz számunk megjelent már, kezdek végre egyenesbe jönni.

A megriadt egyén fölfogása szerint sok apró lódításból teljesedhetik ki az igazság. Ez azonban nem volt így... Sok apró lódításból ugyanis végül egy óriás lódítás lesz. Mert ha az ember lódít, akkor utána még inkább tartozik az igazságnak...

Az Ütünk szatirikus ereje abból is kitűnik, hogy a napi aktualitások kifakulása ellenére a gúnykép megmaradt (irodalom)történetinek: lenyomata egy olyan intellektuális és nyelvi világnak, amelyen belül az Utunk csak a mag.

Egy folyamatosan változó világban próbálnak az európai országok közös megoldást találni, mert egyedül kevesek vagyunk. Nyilván jobb lenne egy rugalmasabb, gyorsabban reagáló rendszer, de másrészről én egyáltalán nem vagyok a bürokrácia ellensége, mert hihetetlen biztonságot is nyújt a közösségnek.

December 25-én anyám az ostromra átalakított pincében főzte a háborús karácsonyi ebédet, amikor apám lehajtott fejjel belépett a békeidőben fáspinceként használt bunker frissen épített vasajtaján, és annyit mondott: „Zsilinszky Bandit tegnap Sopronkőhidán felakasztották.

Nem nagyon forgatom a köpönyegem. Amióta a szakmában vagyok, és megnyilatkozom nyilvánosan, nagyjából ugyanazt mondom. Ez békességgel tölt el és egyben tart. A hitelességemet és az önazonosságomat semmiért sem adnám fel.

Ehhez persze számot kell vetni azzal, hogy nem mi vagyunk ama kitüntetett pont, amelyhez „özönlenek mind a nemzetek”. Feltéve persze, ha lesznek még nemzetek, s akadnak még járható utak a népek zarándoklatához.

A felszíni átlaghőmérséklet töretlenül felfelé araszol, a gleccserek olvadnak a sarkvidéki jégtakaróval egyetemben, a világtenger szintje emelkedik, összességében az éghajlati rendszer állapota gyorsuló ütemben változik.