INTERJÚ / ESSZÉ

Amikor az országok sorsát intéző nagy hatalmú döntéshozóknak a világ állapotáról meglevő tudását „tesztelték”, a szűk szakterületüktől távolabbi, de a döntések minőségét befolyásoló ismereteiket firtatva arra jutottak: világunk kormányosai legfeljebb egy „gorilla szintjén” ismerik a helyzetet.

Horthy is kiengedte Szálasit, ennyi jutott eszembe. Ezen kívül nem éreztem semmit, mert tudtam előre, hogy ez lesz. Mondjuk, ezt csak a hülyék nem látták előre, mert itt arról van szó, hogy nem Budaházy György kapott kegyelmet, hanem az ügy, amit képvisel az elvbarátaival.

Amikor visszahallgatom idős korában felvett szavalatait, köztük Kassák Háború című versét, mi tagadás, szinte megrendülök. Nemcsak előadásától. Ma sem lehetne drámaibban írni, holott még az első világháború szörnyűségei ihlették azokat a hangutánzó sorokat.

Magyar politikát művelni Romániában nem egy ideológiához való csatlakozás, hanem közösségi akarat képviselete. Ami az egyéniséget igényli, de közben vissza is szorítja. Lehet, hogy most azt élem meg a versben, amit politikusként háttérbe kellett szorítanom.

Az előzetesben megterveztem az utolsó kollekciómat, a börtönkollekciót, talán ez az utolsó dobásom. Most így tudok pénzt keresni. Meg persze a könyvem, amit odabenn vetettem papírra. Sokat jelentett nekem, segített a túlélésben. A tervek szerint őszre lesz a boltokban.

Két pofont kaptunk az elmúlt egy-másfél évben: az egyik a háború, ami miatt az energiaválság és az orosz függőség most különösen sújt minket. A másik a tavalyi aszály: nem mintha nem lettek volna aszályos időszakok korábban is...

Különleges, és valóban a világ egyik legnehezebben megtanulható nyelve-e a magyar? Hogy lehet, hogy valamit Hegyeshalomnál még éreznek az emberek, Nickelsdorfban pedig nem?