INTERJÚ / ESSZÉ

Sokszor azon kaptuk magunkat, hogy üvöltözünk egymással, és mindenki mondja az igazát, ami tönkreteszi a hangulatot. Nagyon jól ki lett találva, hogy meg kell osztani a népet, és amíg ők elvitáznak magukban, a politikai vezetés csinálja a saját kis dolgait.

Egy 106 ezer forintos rongálás ügyében bíróság elé lehet citálni egy csapat aktivistát, akik között nemzetközi hírű biológust ugyanúgy találunk, mint építészmérnököt vagy épp színésznőt.

Ausztriában minden negyedik ember migrációs hátterű. Ugyanakkor a bevándorlás tradíciója a monarchia idejére nyúlik vissza. Bécsben az 1900-as évek elején is éltek magyarok, csehek, horvátok.

A túlélési ösztön a megalkuvással is együtt jár. És a kényelem mozgatja a túlélési ösztönt. A kívülállóság nyomatékosítása mindig valahogy a kényelmi pozíció fenntartásáról is szól. Kritikusnak kell lenni, és ennek hangot is kell adni, akkor is, ha kilátástalan szélmalomharcnak tűnik.

A kiindulópont nem stimmel. Szó nincs arról, hogy itt polgári társadalmat építenének. Valamikor ez volt a mantra, ez volt a „duma”, de ez nem polgári társadalom. Amit a Fidesz célba vett, az minden tekintetben egy feudális cselédtársadalom.

"Ha Petőfi sorsát nem ismernénk, akkor az Egy gondolat bánt engemet című verset másképpen olvasnánk. Vagy Radnóti költeményeit. Számomra nagyon fontos felfedezés ez immár sokadszor, és ez a kötet is azt próbálja bizonyítani, hogy vers lehet mindenből, amit átélünk. Nincs külön narratívám arra, amit költőként vagy politikusként csináltam."

Élete nagy részét emigrációban töltötte, 1938-tól Franciaországban alkotott íróként, történészként és publicistaként. Nagy Imre temetésére, 1989-ben tért vissza először. A Szabad Európa Rádió 1992-ben rögzített beszélgetést vele, korábbi munkái felidézésével.

Az uniónak csak olyan apró kérései vannak, hogy ne legyen itt korrupció, ne nyúlják le a pénzeket a kormányközeli vállalkozók. Ezeknek az egyszerű kéréseknek a teljesítése kötelessége is lenne a kormánynak.