INTERJÚ / ESSZÉ

Stúdiumokat tanított, a sokunk elől elrejtőzött széptan tudományát, amely gordiuszi csomót metsző logikájának kedvezett. Tanítványainak serege általa került közel az elvontságokhoz, a látszathoz, a lényeghez és tulajdon gondolataihoz.

Majdnem baj lett belőle. Mert Mariska, mikor távoztam, belecsimpeszkedett a nyakamba s valamit sugott a fülembe. Nem árulom el, mit. Gavallér ember nem teszi. De ennek követ­keztében ki kellett nyitnom a tárczámat .

Talán mondanom sem kell, hogy lemondtam a »Hírharsoná«-ról, és ismételten megígértem a »kormány támaszá«-nak, hogy egy szót sem szólok: de hát nagyon nehéz elhallgatni ezekben a szomorú időkben, hogy vannak még derék, jó hazafiak.

Magyarországon a szovjet érdekszférához kapcsolódás után begyűrűzött a sztálini irányítás, rátenyereltek a kultúrára, ideológiai irányítás kezdődött. Dosztojevszkijből nem létező szerző lett az ’50-es években.

Amire Markó az RMDSZ-t nem tudta, tudhatta felkészíteni, az a kétezertízes rossz évtized, a román rendszerváltozás megtorpanása, részleges visszafordulása, a magyar ellen-rendszerváltás – az RMDSZ mozgásterének beszűkülése, kényszerpályára kerülése.

Ha szándékomtól és akaratomtól is függ majd ez, akkor meg kell mondanom, hogy hetvenévesen nagyon távol lesz tőlem a politika – nem mintha a világ nem lenne körülöttünk tele hetvenéves politikusokkal, de én nem fogok akkor közéjük tartozni –, és remélem, nagyon közel a költészet és az irodalom.