INTERJÚ / ESSZÉ

Demény Péter: Repül a sok virágmadár – Vári Attila halálára

A Transtelex cikke. Vári Attila 1989-ben – Fotó: Csigó László /Wikipédia Tavaly januárban írtam egyik kedvenc novellámról, az Újesztendő, 1850-ről, és idén már meg is halt. Különös kapcsolás ez, de így…

Lendvai Ildikó: Budapest, te édes?

Valamilyen megállapodásuk valóban nélkülözhetetlen. Egyszerűen nincs más matematikai kombináció a többséghez. De kérdés, hogyan gondolkodik elsősorban Magyar, másodsorban a Karácsonyt jelölő koalíció, különösen a DK...

Charles Gati: Fogolycserebere

Az ország tagja a NATO-nak, az Európai Uniónak, de a tagállamok túlnyomó része a mai magyar kormányt Putyin szövetségesének tartja. A többség alig várja, hogy ez a bajkeverő ország kilépjen az EU-ból.

Marosán György: Merre tart a globálisan és totálisan újraszerveződő emberiség?

Éppen a kiformálódó „progresszív kapitalizmus” teremt kedvező körülményeket, hogy az emberiség újra – a korábbiaktól alapvetően eltérő módon és formákban – a kis közösségek (kommunák) szintjén kezdje újra a kísérletezést az emberi létezés optimális feltételeinek kialakítására.

Jeszenszky Géza: Egy tántoríthatatlan magyar hazafi – Száz éve született Szabad György

Szívesen szólnék még nagyszerű emberi vonásairól. Mindenki iránt udvarias, az általa megbecsültekkel szemben kifejezetten barátságos lényéről, erős igazságérzetéről, szociális érzékenységéről, humanizmusáról, példamutató puritanizmusáról.

(m.z.) – Akarsz-e játszani? – Interjú Boros Zoltánnal

A lista sohasem tükrözheti az összes hallgató véleményét, van, aki nem szeret levelet írni. Véletlenszerű is, mert vannak emberek, akik viszont szeretnek levelezni. Akarsz-e játszani? – kérdezi a csodálatos Kosztolányi-vers, melyre dalt is komponáltak.

„Az abszurd nem egy irodalmi irányzat, hanem Erdély történelmének utolsó évszázada” – Ferenczes István beszélgetése Vári Attilával

Valahogy mindig a való világ fölött lebegtem. A realitáson túli dolgok úgy tapadtak rám, mint a bogáncs. Egyszer valahol meg is írtam, hogy soha nem a kéményseprők találják meg elhagyott padlásokon a festészet remekeit, hanem művészettörténészek.