INTERJÚ / ESSZÉ

A közeli múlt és az élő magyar irodalom ismerete ad nagy tekintélyt az ő egyetemi oktatói, irodalomkritikai és szerkesztői munkájának. Óriási levelezése, kiterjedt személyi kapcsolatai vannak. Irodalmi társaságok révén is kereste a kapcsolatot az élő magyar irodalom képviselőivel.

Kacsó Sándorral és Kós Károllyal kolozsvári irodalomtörténész barátaim révén ismerkedtem meg. Kolozsvárott meglátogattam a Jancsó családot is. Jancsó Elemér egyetemi tanár volt, jártam a könyvtárában, ahol József Attila dedikációkat mutatott. Nagy élmény volt ez az erdélyi út.

Mióta várjuk, Istenem, / hogy üzenjen már, vagy írjon, / de adjon jelt, hogy tud rólunk / Brüsszel, esetleg Washington, // mióta tépjük naponta / a sok-sok zsenge levelet, / hátha a végén kiderül, / hogy szeret-e vagy nem szeret.

Visky András is máshol van – mármint Visky András, az író. Ki tudta várni, hogy a valóság megerjedjen, és egy másik lényeggé változzék. Nem tudom, hogyan történt mindez, csak sejtéseim lehetnek, de az biztos, hogy évtizedek teltek ezalatt.

A belső fosztogatást még kritikusabban nézi a harmadik, szigorú kiképzés alatt álló, fiatal fideszes generáció, mivel még optimista rohamaik idején is be kell látniuk, hogy egy kirabolt és elszegényedett országot ígérnek nekik örökségként az öregek.