INTERJÚ / ESSZÉ – Oldal 110

Leváltani és elszámoltatni – Interjú Ruff Bálinttal, a Partizán műsorvezetőjével

Ha az Orbán-rendszernek a biológia vagy belső ellentét vet véget, és nem az, hogy a magyar polgárok leváltják és elszámoltatják, akkor megint ugyanazt a hibát fogja az ország elkövetni, mint 1990-ben, amikor a rendszerváltás csak félig elkezdett és befejezett gesztusokból állt.

Sz. T. A.: A kémia szövetséget kötött a fizikával és a matematikával – Képzelt beszélgetés Szent-Györgyi Alberttel

Fiatal éveimben kialakult értékrendem szerint a legnagyobb dolog, melyért küzdeni érdemes: a tudás, az ember javát szolgáló új ismeretek. Később Hitler megtanított arra, hogy a tudás önmagában, erkölcsi értékek nélkül haszontalan.

Dunaújvárost is megjárta 1997-ben a Nobel-díjas Jon Fosse

„A fogadóirodák által legesélyesebbnek ítélt norvég Jon Fosse az egyik kedvenc íróm. A Reggel és este című kisregényénél nagyon kevés jobb könyvet olvastam. Ennek a néhány könyvnek az egyike a Sátántangó.”

„Ahhoz ki kell rúgniuk a kamerát a kezemből” – Interjú Reisz Gábor filmrendezővel, forgatókönyvíróval, dalszerzővel

Borzasztóan naiv dolgot fogok mondani, de azzal lennék elégedett, hogy ha a rendszer – beleértve a társadalmat is – végre megmutatná az emberi oldalát, aminek alapja a kommunikáció, előfeltétele pedig a másik megértése.

Németh György válasza a Transtelexen zajló Korunk-vitában megfogalmazott kritikákra

Az viszont, hogy nem volt még egy olyan magas átlagos IQ-val rendelkező politikai csúcsvezetés, mint a bolsevikoké az 1910-es évek legvégén. Mert hát a tudás nemcsak technikai-technológiai ismeretek birtoklása, hanem ideák és etikák, eszmék és erkölcsök termelésének képessége is.

Hargitai Miklós: Kísérlet

Kormányunk jókora feladvány előtt áll: úgy kell most politikai haszonra váltani Karikó Katalin diadalát, hogy közben elegánsan, szinte észrevétlenül zárójelbe kerüljenek az előzmények Szputnyikkal, Sinopharmmal, a rendre az mRNS-oltás ellen beszélő Káslerrel, meg a jobboldali nyájba csábítani próbált oltás- és racionalitás-ellenes szavazóblokkal.

Kőháti Zsolt: Petőfi, Hasdeu, Hizden

Egy másik költeményben gyöngéden szól ekkortájt épp hároméves kislányához, Iuliához, akit tizenhat esztendő múltán ragad majd el a tüdőbaj. Nagy tehetség hunyt ki általa: franciául, románul írt verset, prózát, megismerkedett az angol, a német nyelvvel, párizsi elitegyetemeken tanult…

Ágoston Hugó: Fájdalom

Testvérem, a magyar meg az erdélyi valóság az úgy alakult, hogy – mi értjük, józanon is a paradoxont, a kegyetlen-vicces játékot a szavakkal –, ha élnél, nem bánnád, hogy meghaltál. Ha élnél, együtt siratnánk...

„Gratulálok, ön elkövette a bűncselekményt” – Interjú Haraszti Miklóssal

1968-ban a csehszlovákiai szovjet és magyar bevonulás, a prágai tavasz elfojtása a hozzám hasonló marxisták számára is világossá tette, hogy a szocializmus javíthatatlan. Rádöbbentünk, hogy mindössze szabadok szeretnénk lenni. Elindultunk az úton a jó öreg liberalizmus felé.

„A túlélők vicsorgó agitprop színházat csinálnak” – Interjú Spiró Györggyel

A magyar színházzal csak azért van probléma, mert a hatvanas-kilencvenes évek között titokzatos okokból lett néhány remek társulat, és rossz látni a hanyatlást. De ahogy szoktuk, most is bele fogunk simulni a térség ócskaságába, érdemes erről Móricz Zsigmond feljegyzéseit olvasgatni.