INTERJÚ / ESSZÉ – Oldal 101

Markó Béla: Beszélgetés Adonyi Nagy Máriával

Beadtam, a kiadó tervbe vette, aztán mégsem jelent meg. Azóta, igaz, kicseréltem a verseknek legalább felét. Hidd el, a késleltetett rajt nagyon rossz hatással volt rám. Lehet, hogy most egészen másfajta verset művelnék, ha akkor alkalmam lett volna lemérni a hatást, és egyáltalán befejezettnek tekinteni saját indulásomat.

Kozma Dezső: A líraiság lehetőségei

A Krúdy-regény nem úgy regény, ahogy azt addig megszoktuk. Némi túlzással azt is mondhatjuk: inkább líra, mint epika, hisz nincsen jól meghatározható cselekménye, színtere s a szokványos szerkezeti sémák sem illenek rá. Krúdyt magát parafrazálva: művei olyanok, mint azok a dalok, amelyeket sohasem énekelnek végig.

Balázs Imre József: Immunreakció

Egyetértek Fosztó Lászlóval abban, hogy ‒ amennyiben jóhiszeműek vagyunk ‒ immunreakcióként tekintsünk a fellángoló vitára, válaszként mindarra, ami a társadalomszerű működésünket megzavarta, átalakította, letérítette korábbi pályájáról.

Fosztó László: A válaszadás nosztalgiája

Egyre növekszik azok száma, akik így vagy úgy alkalmazkodnak a „nemzetstratégiai”, „virtuális nemzetegyesítő”, „Kárpát-hazát építő” intézményes elvárásokhoz, vagy egyszerűen profitálnak ezek támogatáspolitikájából.

Kiss Tamás: A Korunk-vitához – Némethek és Drábikok fognak leckéztetni, hogyan kell tudományt művelni, kultúrát termelni?

Az eset nem annyira látványos – és elfogadom, a Korunk részéről talán nem szándékolt –, de mégis hasonló ahhoz, mint amikor Drábik János majdnem belopózott a Kolozsvári Magyar Állami Színházba. Sajnos további esetek is említhetők lennének.

Szilágyi Botond: Mindegy lenne nekünk a romaellenesség?

Sajnos úgy tűnik, a Korunk szerkesztősége arra játszik, hogy könnyen megússza a dolgot. Pedig ez az eset kiváló alkalmat jelentene arra, hogy tisztázzuk, mi elfogadható számunkra, és mi nem az – azt hiszem, ez a közösségi önismerethez tartozik…

Az Orbán-kormánynak semmi nem drága, pedig az olimpiarendezés rengeteg veszélyt rejteget

az élsport mindig is a hatalom fontos legitimációs eszköze volt, nézzük meg, mi volt nálunk a szocializmus idején, vagy milyen jelentősége van Kínában, Oroszországban. Ám Magyarország mára eljutott a polarizáltság olyan szintjére, ahol a sport integratív hatása lényegesen gyengébb.

A hatalom imádatában könnyű mérgezővé válni – Interjú Ungváry Rudolf író-újságíróval, filmkritikussal

Ez a rendszer a klasszikus fasizmus bukásából tanult – fasisztoid – mutáció. Ahogy a spanyolnátha „tanult” a normális influenza meggyengüléséből. A fasisztoid is „tanult”. Ugyanúgy vissza akarja vezetni a társadalmat az őserdőbe, ahogy őse, a klasszikus fasizmus.

„Mintha beledermedt volna a múltba” – Oroszország megkésett „posztimperiális szindrómája”

Ma, a nyugatellenes hangulat új hullámán, miközben a retro dalműsorokat rendszeresen fogyasztó és a totális állami propagandát meglepő könnyedséggel, naivan és mérlegelés nélkül befogadó orosz lakosságon álhazafias őrület lett úrrá, új mítoszok készülnek, velük együtt pedig új utópisztikus világszemlélet jön létre.

ENSZ, fenntartható fejlődés, Interparlamentáris Unió – Beszélgetés Borbély Lászlóval

Az életben sok minden a véletlen valószínűség szerint történik. Szerencséje annak van, aki minél több tényezővel dolgozik. Sok tényező kombinációja adja a lehetőségeket. Te rendkívül aktív ember vagy. Nyilvánvaló, hogy a gondolataid és a lehetőségeid ebből is fakadnak.