A HÉT50

A műfajelméleti kérdésfeltevés igényével írtam és Bodor Pál ilyen igénnyel is válaszol. És felsorolja több novellámat annak igazolására, hogy én – ahogy mondani szokás – vizet prédikálok és bort iszom. Csakhogy tudtommal a novella más műfaj.

A kézügyesség az emberiség nagy vívmánya. A precíz és gyors „kezelés” az idő töredékébe sok és jó minőségű gondolatot sűrít, ami feljogosít arra, hogy a kezet is az intelligencia székhelyének tekintsük. A „kézügyesség” gyakorlati intelligenciánk jó fogalma.

A műfajelméleti kérdésfeltevés igényével írtam és Bodor Pál ilyen igénnyel is válaszol. És felsorolja több novellámat annak igazolására, hogy én – ahogy mondani szokás – vizet prédikálok és bort iszom. Csakhogy tudtommal a novella más műfaj.

Logikus és összefüggő információk hatalmas halmazának jutottunk birtokába, amely azt mutatja, hogy a sejt: komplex szerveződés, belsejében rendezett munkamegosztás figyelhető meg – minden elem apróka gép, meghatározott funkcióval.

Gunnar Myrdalnak a nyugati gazdasági körökben is sok bírálója akad. Egyesek, tekintettel a társadalmi reformok iránti túlbuzgóságára, nem is tartják közgazdásznak, hanem szociológusnak. Ezt azonban Myrdal, nem minden humor nélkül, hízelgőnek tartja.

Nem a mesék ellen küzdünk, hanem az ellen, ha belőlük csak az illúziót, illetve az illúzióhoz való idejétmúlt ragaszkodást olvassuk ki. Ragaszkodást a hithez a megismerés ellenében, a képzelgéshez a cselekvés ellenében, a bálványhoz az önálló, felelős személyiségvállalás ellenében, az ízléstelenséghez az ízlés ellenében.

Úgy érzem, kevés költői mű tükrözi olyan híven a koreszmék változásainak lázgörbéjét, és mert döntően epikus költészet, az eszmei változások mélyén munkáló társadalmi változásokat, mint a Horváth Istváné. Mindez pedig már meghaladja a recenzens lehetőségeit...

Hiszen a lágertársunknak, Fenyves Bélának kitűnő kezei vannak, és ő már operált az ukrán jégmezőkön és a dorosici kolhozistállóban, sőt klozettben is, és megmentett postást meg kicsi szord mozijegyszedőt és német litográfust és szegény tóramásolókat meg bádogosokat...

Csakugyan, talán legfigyelemreméltóbb újító kísérlete Ambrus Zoltánnak: az intellektuálisan fegyelmezett előadásmód s a mérlegelő műgondról árulkodó stílus. Az a fajta prózai nyelv, amely nemsokára Babits Mihály regényeinek lesz sajátja.

Az öröklődés ősi problémája: miért hasonlít a gyermek szüleihez, vagy miért nem mutatja azok egyes jellegzetes tulajdonságait – sajátosan emberi. A válasz az egész élővilágra általánosan érvényes öröklődési jelenségek, törvények ismeretében tudományosan megadható.