A HÉT50

A rossz filmben való debütálás ellenére a kis diáklányt kiválasztotta Liviu Ciulei az Akasztottak erdejéhez. A filmet pár hete viszontláttuk a tévé filmmúzeumában, ugyanakkor futott országszerte a mozik műsorán a Minden kényszer nélkül.

Váratlanul megmozdult alattam a fekvőhely. A szoba némán ringani kezdett, mint a csendes hullám hátán meglendülő hajó. Az előszobafal felől lágyan csilingeltek a kulcsok. Néhány másodperc múlva a földlökés megismétlődött.

A távlatok megítélésénél mindenek előtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy agyunk mindinkább igénybe vett, az elsajátítandó ismeretek s az azokat rögzítő eszközök mérhetetlen elszaporodása az „információs kollapszus” stresszébe kergethet...

A fogyasztói társadalom kirívó példája a világban uralkodó igazságtalanságnak, s egyben a mi számunkra, a gazdagok számára is veszedelmes. Az embertelenség szörnyű megnyilvánulása, hogy gyermekeket megfosztunk az agysejtjeik fejlődéséhez annyira szükséges proteinektől, s ugyanakkor a saját egészségünkre károsan sok húst fogyasztunk.

Asztalos István most volna hatvanöt éves. Élete történetét, irodalmi pályáját többen is megírták, művei újra meg újra megjelennek. Szép alapítása, a Benedek Elek Cimborájának nyomába lépett Napsugár, virul és éltet, igazmondása és biztató derűje irodalmi irányt szabott.

A közösséghez tartozás e semmihez sem hasonlítható érzését köszönöm én különösen az elmúlt három évtizednek. Ebben a szabad harminc esztendőben találtam rá igazán arra a felnevelő közösségre, amelyért élni, teremteni életem, művészetem egyetlen célja és értelme.

Irodalomtörténet-írásunkban több mint ötven éve az Ady–Csinszka-házasság megítélésében eszményítő szemlélet érvényesül, noha a kegyetlen, olykor tragikus vonású élettények megvétózzák a „csöndes révbeérkezés“, „megbékélés“, „végzetes delej“ stb. pásztori jelzőrendszerét.

Váltig izgat, miért kerülik el gondosan a társadalmi igazság kérdéseit. A világ annyi gyötrő kérdése közül ha már a bűnözésről beszélünk, szeretnék egyszer egy olyan krimit látni, amely nem ódzkodik attól, hogy lencsevégre kapja az igazi bűnösöket is.

Kemény Jánosnak mindig köze volt a színházhoz és a színművészethez. Sőt sok alakítóképesség, utánzási hajlam is rejlett benne. Közvetlen környezete vagy ismeretségi köre nyilván tudomással bírt erről. Aki azonban ritkábban találkozott vele, meg is lepődhetett.