A HÉT50

Ünnep volt, pedig csak egyszerűen annyi történt, hogy a kolozsvári Állami Magyar Színház – egy műsorrendjén idestova kilencven éve szereplő remekművel – megnyitotta új évadját, szám szerint a száznyolcvankettediket.

Most, az Ostromállapot után érzem, hogy elsősorban önmagam kíméléséért hallgattam, és hallgatni hiba. A gyilkosnak nem szabad hasznot húznia az erőszaktól való ösztönös idegenkedésünkből.

Nekünk határozott pillanatnyi és távlati programunk volt; ha megkeresném, talán még most is megtalálnám itthon valahol. Ugyanis mi – Szilágyi Géza, Fodor Kálmán, Tellman József, Băiaș Liviu, Iliescu Gheorghe és a többiek – szervezett életet éltünk, és annak a szellemét tovább is vittük.

Itt van mindjárt a „különböző“ ki­fejezés. Naponta olvashatjuk a különféle“ helyett. Csokonai még azt írta, hogy „különféle játékok­hoz fognak“, Mikes pedig „különféle pecsenyeszagok“-at említ. Ma már „különböző“-t írnának egyik és másik helyett is.

Ha egyszer az illető nyelvet beszélők kilencven százaléka úgy találja, hogy mostantól kezdve a „mosógép“ szó az „átlényegülő“ fo­galmát fejezi ki, akkor az úgy is lesz. Lelkiismeretemen azonban könnyíteni szeretnék.

A matematika nem azért absztrahál, mert nem akar konkrét lenni, hanem mert az absztrakció, az elvonatkoztatás egyben általánosítás is, és enélkül a matematika aligha lenne képes segédtudománya lenni a fizikának, a zenetudománynak, a biológiának, a pszichológiának vagy a nyelvészetnek, pontosabban a stilisztikának.

Azon kapom magam néha, hogy keresem az irodalmi gyűlések szüneteiben. A tőle örökölt alapviccet világszerte lankadatlanul terjesztem. Főként azok körében, akik azt állítják, hogy minek is manapság verset olvasni.

A végleges megfogalmazás, mely szerint Mikes a legkiválóbb műfordítóink egyike s korában egyedülálló, nem annyira kimondásra, mind részletes igazolásra vár, természetesen feltételezve összes fordításainak megjelenését.

Allende mellé szegődött, bejárta az országot, érvelt és mozgósított az új eszmények nevében. Allende elnök nevezte ki hazája párizsi nagykövetévé, és nagybetegen tért vissza az országba.