A HÉT50

Olyan költő ő, akinek életérzése, értéke, fantáziája nem devalválódik. Novellái, regényei és színdarabjai tele vannak idejétmúlt szótársítással, jövevényszavakkal, egy ma már teljesen letűnt kor jelenségeivel, tárgyaival, érzelmeivel. De írásai olyannyira korszerűek, sőt időn kívüliek mégis, mint Homérosz vagy Shakespeare hagyatéka.

Háromnegyed tizenkettőkor fia karján, bot segítségével visszatért szobájába, de alig ült le az ágy mellett levő karosszékbe, sötétségről panaszkodott, s öt perc múlva eszméletét vesztette. Fia orvosért szaladt, de az éppen halálára ért oda. Mélyet sóhajtva tizenkét óra előtt tíz perccel befejezte életét.

Dumálni vagy nem dumálni – ez itt a kérdés. A műfaj válságát nyilván a televízió hatása okozza. Kísért a pongyolaság, a könnyebb megoldások lehetősége („egyszer megy csak műsorba, aztán úgy is elfelejtik”) és főleg a szinkronfelvételek, a „dumáló fejek” átka.

A Sunday Times című angol lap riportere írja lelkendezve: „Nem csak enni térhet be az utas a Les Routiers vendéglőkbe. Ha valami kellemetlenség éri, meghibásodott autó, napszúrás, szúnyogcsípés stb., a vendéglős azonnal, készségesen és ellenszolgáltatás nélkül segítségére siet.”

Hányan voltak a múlt századok során a Vakmerőség királyai, az Örök Titkok őrzői, a Sátán cimborái s egyéb szemfényvesztők, akiknek kápráztató módszereire ma is keserűen emlékezik az emberiség hányatott történelme...

Vagyonuk sohasem volt, így hát valószínűleg a szerelemre, a barátságra és az öszszetartásra építették azt a viszonyt, ami ötven esztendőn át összetartotta őket. Nem nagy ügy ez, de most, hogy végigmondtam az egészet, fölismerem, hogy mégsem magánügy.

A blikfangos cím nem kirakat, ahova kiteszik a tartalmat. A blikfangos cím: blikfangos cím. Edzettebb olvasó nem is próbálja megfejteni. A blikfangos cím magáért van. Hogy legyen. Hogy blikfangos legyen.

Nem tudom, milyen határozatra szánta el magát a szoborellenes párt, odáig még nem jutottak azonban, hogy nyilvánosan ledöntsék, mert a Tavasz most is ott áll régi helyén. Minden jel szerint vannak olyanok is, akiknek tetszik és ügyelnek reá.

Hát szabad a diákot tévútra vezetni, kellemetlen helyzetbe hozni, arra kényszeríteni, hogy kínos-kelletlenül bizonygassa a nagy író zsengéjének vélt erényeit? Így a tételrombolók. De persze nem késett a válasz sem...