A HÉT50

A kezemben megfordult levelek címzettjei közül Gaál Gábor mindössze két férfit tegezett. Az egyik: Komlós Aladár. Barátságuk még az egyetemi évek idejéből származott, s bár nem voltak évfolyamtársak, közösen látogatták Négyesy László szemináriumát. A másik barát, akivel tegező viszonyban volt: Kemény Gábor.

Egy óvatlan pillanatban fölemelkedtem, s ahogy elnéztem a sötétben fekvő hallgatóságot, úgy néztünk ki valamennyien, mintha Moore bunkerjéből kerültünk volna oda. Atomkészültség! Sötétség, szép színű fények, irtózatos hangok. Nem félek.

Kiderült, hogy az ösztönök kibontakozásában rendkívül nagy szerepe van a csoportnak és a társas életnek. Ezek az eredmények nagyban módosították azt a régebbi felfogást, amelyek szerint a kulcsingerek elsősorban a fizikai környezet hatására jelentkeznek.

Király valóságismerete és íráskultúrája is azt bizonyítja, hogy a fáziskülönbség nem a világból adódik; mi most már ott tudunk lenni Armstrong hangulatában s a kolompszó kitörölhetetlen hangulatában egyaránt. Sőt, Bartók és Brâncuși hangulatát már innen szállították a világnak.

A Hemingway-féle viselkedés és magatartáskódex csupa tragikus hősöket teremtett. Az volt Nick Adams, az volt Francis Macomber, Robert Jordan vagy akár Richard Cantwell is, mindannyian teremtőjükre, az íróra ütvén. De nem igazából tragikusak. Hanem javarészt saját hajlamaik, természetük, esendőségük áldozatai.

1955 szeptemberében Szentimrei még így dedikálta nekem Szentgyörgyi Istvánról szóló könyvét: „B. Lacinak e könyvvel köszönöm meg, hogy sok gondja között az én gondjaimat is szívén viseli”.

Egy éve jártam itt, és ami nem tűnt fel akkor, most hirtelen kísérteties erővel nyűgözte le a szememet: hogy a nagyvárosban az ember nemsokára teljesen a föld alá szorul, s csak itt-ott dughatja ki a fejét a fényre, mint a vakondok; az utca most már az autóké, a modern bölénycsordáé.

És ki a megmondhatója, hogyan őrizte meg Károlyi Mihály Gaál Gábor 1932-ből származó levelét: akkor ő Párizsban lakott, majd a háború alatt Londonba költözött, s végül a levél Budapestre, a Károlyi Mihály archívumba került.

A világirodalmi érték szempontjából tehát a meghatározó elem a műben kirajzolódó emberi-szellemi magatartás és tapasztalat érvényessége, jelentősége – természetesen elválaszthatatlanul a megformálás esztétikai szintjétől.

A Tragédia főszereplői, az Úr és Lucifer, illetve Ádám és Éva – illetőségüket tekintve is – két szint reprezentánsai, a Tragédiapedig „a két szint határán játszódik“, s a két szint: az evilági és az édeni reményteli „egybenlevőségét“ mutatja, illetve diszkrepanciáját, „ideál“ és „reál“ széthajlásait fájlalja.