A HÉT50

Néhány felejthetetlenül szép vers, lelkünk részévé vált melódia, amelyet csak Áprily és csak itt Erdélyben írhatott. Ez Áprily Lajos költészete világirodalmi beállításban. Tagadhatatlan érdeme a mi kis erdélyi irodalmunknak, hogy van költője, aki ezt a világirodalmi beállítást elbírja.

Ám mégis ő az, a Búsképű Lovag, kalandjai láttán ismét bűvös körébe von a talány – megszállott, rögeszmés őrült-e vagy egy igaz eszmény tisztalelkű bajnoka? A tömeghatást tekintve korunk első számú művészete a film, s az irodalmat nem a filmesek összeesküvése sodorta veszélybe, ha ugyan egyáltalán veszély fenyegeti.

Az erkölcsi cselekvésnek személyes objektumra kell irányulnia. Éppen ezért a keresztény ideológia, hogy erkölcsi jelentést biztosítson cselekvésének, képzelt személyességet tulajdonít a testi vágynak: kísértés, a Gonosz incselkedése stb. Ez a cselekvés azonban a mi számunkra csak képzelt erkölcsi cselekvés.

Geo Bogza szerint a halottak sietnek. Józsa Béla azok közé tartozik, aki nem siet. A rádium felfedezésének évében született – az atombombakísérletek esztendejében kínozták halálra. Mert meg akarta jobbítani a világot.

csúcsforgalmi áradatban araszolunk a földalatti nyilvános telefonállomásáig. Hosszú sor, az öt készülék közül három nem működik. A sorban itt is, ott is fiatal párok. Nem idegeskednek, amiért várni kell, inkább csókolóznak. Hiába, akármit is mondanak, Párizs az Párizs.

A szerkesztő, a riporter bízik a nézőben, és azt várja a nézőtől, hogy ő is bízzék benne, bízzék abban, hogy amit sugároz feléje, annak van értelme – még akkor is, ha mondandója egy részének megfogalmazását a néző logikájára bízza.

A válogatni tudásban jelentkező racionalitás másik megnyilatkozása e kultúrának az átlagosnál talán erősebbre álműveltség-impregnáltsága, az erős urbanizáció, a fejlettebb műszaki, ipari múlt következményeként is, ami egyaránt jellemző íróra és olvasóra.

Elveket keresve és változtatva jut el Csokonai a deisztikus materializmushoz is, éppen Az álomban, bizonyos vonatkozásban elfogadva ennek végső következtetéseit. Az ember természetiségének gondolatát ő is végigviszi, s nyugodt bizalommal fogadja el az elementumokba való olvadás végső kilátását.

Az érzelmi-erkölcsi magatartásnak, a tudatos és tudat alá szorított gondolati folyamatnak ez a szükségszerű végkövetkeztetése a lét határának közeledtével egyre gyötrőbbé válhat, és ha kap is ésszerű magyarázatot, az lényegi ellentétben van az életösztönnel, s így sohasem lehet megnyugtató.

Az ellenkultúra integrálására irányuló Kahn-féle stratégia kulcspontja az, hogy az ellenkultúrának – a lehető legnagyobb publicitást kell biztosítani. (Ami egyébként Nyugat-szerte meg is történik.)