A HÉT50

Az intézet jelenlegi villái mellett állott egy kastélyszerű épület. Ezt szemelték ki sok évvel ezelőtt arra, hogy matematikusoknak nyugodtabb légkört, biztonságot nyújtson munkájukhoz. Alkotóház szerepét töltötte be, majd lépésről lépésre kutatóintézetté nőtte ki magát.

Remekművek válhatnak mércévé vagy példaképpé művészek és olvasók számára, ám egy kultúra számára ahhoz, hogy önmagában és a világban eligazodjék, nélkülözhetetlen a hasonló szellemi modell.

Mindez nagyon régen történt. Azóta eltűnt az időben Sárika is, a D. család is, osztályok is, a ház, a kert, minden. De az egykori muzsika halhatatlan. Halhatatlan az az egykori avec-avec. És vele Racine nyelve is.

Miért kérjük számon Soltésztól a hagyományos novellát (Marosi, Tömöry, Szávai), amikor ő nem azt írt? Mert ott áll a címlapon? Elég baj, hogy ott áll. Tavaly februárban a címlapon még ez állt: Szatírák, karcolatok.

Szerette és megsiratta Szilágyi Domokost, megérezte, hogy mindkettőjüket azonos lélekből gyúrták. Egybefűzte őket a költészetért és a költészetben felőrlődő lényük rokonsága: a költészet mint életforma. A teremtés örök próbája.

A maradandó élményt színezte, személyesebb vonatkozásúvá tette, hogy amikor a magyar színésznő a Miért nem jössz? előadása után bejelentette, a verset el szeretné mondani anyanyelvén is, Berde Mária fordításában, a taps felzúgott.

Fölemeltem a puskámat, de abban a pillanatban egy másik dörrent a hátam mögött, és a veres hajú felbukott... Később megtudtam, hogy egyik társa lőtte le... Lehet, hogy a medvét akarta megcélozni, de az sincs kizárva, hogy ő is felbőszült a jeleneten...

És lesz, ha két órára is, béke a lélekben, jóérzés, valami, ami a megszólalásig hasonlít a boldogsághoz. Azóta még erősebben vágyom, Sándor, az efféle bolondságra. Azóta, hogy nem feledem azt a vasárnap esti találkozást. A Műtétet, amely oly romantikusan bolond, olyan bírálhatatlanul emberi.

A második Stendhal ebben az igen önkényes felbontásban az elemző és önelemző. Az emberi szív és agy fürkészője, az érzelmeké és gondolatoké. A lélekbúvár, akit minden érdekelt, de nem csillapulón leginkább az ember. Jelleme, belső világának mozgása, alakulása.

Érthetőség, tudományos pontosság, szaknyelvi tisztaság tekintetében is legmagasabbbra tenném a mércét. Mert itt nem oktatók által irányított egyik-másik iskolai osztály tankönyveiről, hanem sok korosztály, nagy tömegek tudományos-műszaki képes ábécéiről van szó.