A HÉT50

A hölgyek egymásra néztek. Egyikük megszólalt: – Hogy hívták azt az urat? – Canaris, Canaris tengernagy – tettem hozzá nyomatékosan. A hölgy összeráncolta szemöldökét: – 1958 óta vagyok itt – közölte kissé mentegetőzve –, de sohasem hallottam róla…

Minden bűnügyi regény olvastán a sémától való eltávolodás érdekes tehát. Ezért és a műfaj nálunk import-volta miatt kétszeres érdeklődéssel olvastam hazai bűnügyi regényünket, Páskándi Géza Beavatkozását. Első pillanatra szokványos detektívregénynek tűnik...

Amerikai felmérések (Wilson, 1970) eredményei szerint a szárazföld kétszer termékenyebb, mint az óceán, legalább ha a biomassza össz-széntartalékát és az évi biomassza-termelés széntartalékát vesszük alapul. A szárazföld messzemenően legnagyobb biomassza-termelője az erdő.

A műfajelméleti kérdésfeltevés igényével írtam és Bodor Pál ilyen igénnyel is válaszol. És felsorolja több novellámat annak igazolására, hogy én – ahogy mondani szokás – vizet prédikálok és bort iszom. Csakhogy tudtommal a novella más műfaj.

A kézügyesség az emberiség nagy vívmánya. A precíz és gyors „kezelés” az idő töredékébe sok és jó minőségű gondolatot sűrít, ami feljogosít arra, hogy a kezet is az intelligencia székhelyének tekintsük. A „kézügyesség” gyakorlati intelligenciánk jó fogalma.

A műfajelméleti kérdésfeltevés igényével írtam és Bodor Pál ilyen igénnyel is válaszol. És felsorolja több novellámat annak igazolására, hogy én – ahogy mondani szokás – vizet prédikálok és bort iszom. Csakhogy tudtommal a novella más műfaj.

Logikus és összefüggő információk hatalmas halmazának jutottunk birtokába, amely azt mutatja, hogy a sejt: komplex szerveződés, belsejében rendezett munkamegosztás figyelhető meg – minden elem apróka gép, meghatározott funkcióval.

Gunnar Myrdalnak a nyugati gazdasági körökben is sok bírálója akad. Egyesek, tekintettel a társadalmi reformok iránti túlbuzgóságára, nem is tartják közgazdásznak, hanem szociológusnak. Ezt azonban Myrdal, nem minden humor nélkül, hízelgőnek tartja.

Kevés azt mondani, hogy Harag a konkrét történetben, jelesen e századeleji emberi sorsokat csomóra kötő színpadi cselekményben az általánosan emberit keresi és azt menti át. Pedig erről van szó. De mégis többről. Mert Harag meg tudja kísérteni a mai nézőt.

A színpad: a Szalay-lányok századeleji otthona és börtöne. Innen nincs kiút! – suttogták hunyorgó opálos tükreikkel a körkörösen zárt díszletfalak. Ezt sugallja a mozgás: a három leány szép, fájdalmas és rögeszmés körözése egy lámpa körül...