A HÉT50

Hiszen a lágertársunknak, Fenyves Bélának kitűnő kezei vannak, és ő már operált az ukrán jégmezőkön és a dorosici kolhozistállóban, sőt klozettben is, és megmentett postást meg kicsi szord mozijegyszedőt és német litográfust és szegény tóramásolókat meg bádogosokat...

Csakugyan, talán legfigyelemreméltóbb újító kísérlete Ambrus Zoltánnak: az intellektuálisan fegyelmezett előadásmód s a mérlegelő műgondról árulkodó stílus. Az a fajta prózai nyelv, amely nemsokára Babits Mihály regényeinek lesz sajátja.

Az öröklődés ősi problémája: miért hasonlít a gyermek szüleihez, vagy miért nem mutatja azok egyes jellegzetes tulajdonságait – sajátosan emberi. A válasz az egész élővilágra általánosan érvényes öröklődési jelenségek, törvények ismeretében tudományosan megadható.

Pierre de Ronsard emlékezetét már nem kell ébresztgetni, szinte érthetetlennek tűnik azonban, hogyan feledkezhettek meg róla annyi ideig az utódok, miért merült feledésbe neve-műve, mígnem éppen a romantikusok újra felfedezték.

Vajon Gutenberg korszakos találmányának indítékai csupán a műszaki fejlődésben keresendők? Amint Dankanits művéből kitűnik: nyilván nem! Új korszak kezdődik a művelődéstörténetben – és az egyetemes történelemben – a XIV–XV. század fordulóján.

"Gondoltatok-e már csak egyszer is arra, hogy a giliszta egész testével érzékeli a fényt? Ti, amikor lehunyjátok a szemeteket, éjszaka, az éppen árnyékban tespedő világrészek felől – felőletek – el lehetne lopni az egész Földet. Meglehet, ezt végre érdekesnek találnátok.”

Aki ismeri Hervay Gizella, Méliusz József, Sütő András és Szemlér Ferenc kitüntetett alkotását és eddigi életművét, jól tudja, hogy írói alkatban, irodalomtörténeti múltban, a valóság felfogásának és kifejezésének módjában, stílusban és esztétikai eszményben rendkívül eltérő és különböző alkotókról van szó.

Nem egy példát lehet felhozni arra, hogy a sokak által észlelt jelenséget egyetlen ember értékelte helyesen. Egyébként jóformán minden felfedezést, amelynek létrejöttében a véletlennek is szerepe volt, rendszeres, olykor más irányú, tervszerű kutatómunka előzött meg.

A Time is ráharapott a kérdésre a maga módján: szintén egyik szeptemberi számában közöl riportot Ázsia vezető női politikusairól, inkább a jelenség látványosságát ecsetelve, elmosva az ázsiai konkrét helyzetek differenciáltságát...

Az élet tudományai – az összes természettudományokhoz hasonlóan egyébként – az emberi művelődés körébe tartoznak, nemcsak tényszerű adatokkal, azaz nyersanyaggal, hanem eszmékkel, nézetekkel, azaz a gondolkodás eszközeivel is gazdagítják azt. (…)