A HÉT50

Ahhoz, hogy emlékirat szülessék, először rendszerint történnie kell valaminek, amire érdemes emlékezni. Különben a szürke hétköznapok leírása nem hivatásos író tollával, még ha a történész szempontjából értékes adatokat tartalmaz is, unalomba fullad.

Fortinbras szerepét a drámában ő is felismeri, de egészen más értelemben növeli félelmetessé; nem azért hozza színpadra, hogy a kíméletlen vaksorsot személyesítse meg, hanem mint politikai cselszövőt, akinek az intésére seregek állnak készen, talpig fegyverben.

A hagyományos giccstől eltérően a tudományos-fantasztikus giccs a teljes kikapcsolás hatásával dolgozik: olvasóját kiemeli a történelemből, a jelentől elfordítván fejét, a jövőt is megtagadja tőle. Borzongató szórakozás

Az arab irodalom nyelve a klasszikus arab, amely lényegében, nem számottevő változásoktól eltekintve azonos a tizenhárom évszázaddal ezelőtt született Korán nyelvével. Lehet-e ma ez a nyelv az irodalmi kifejezés eszköze?

Olvassuk el pusztán a kötetnyitó kis publicisztikát, az Irodalom és szocializmust, mely 1938-ban íródott egy munkáslap számára; olyan árnyalt szemléletről tanúskodik, mely hosszú időre eltűnik majd a művészetek vizsgálatából.

Felmerül itt a vidéki időszaki sajtó fontossága is, ez pedig minden kutatót érdekel. Dr. Csiky János ugyanis többek között ezt írja: „Gyergyóban már a múlt század eleje óta voltak hetilapok: Csík vármegye, Gyergyó, Gyergyói Újság, Székely Szó, Gyergyó vidéke.”

Irigykedve elgondolkoztam egy pillanatra: hát Lászlóffy Ali még mindig fiatal? Bárcsak az lenne (én is fiatalabb lennék akkor)! Persze, az évek számát tekintve az is, hiszen innen van még a negyvenen, költőként azonban már rég a legjelentősebbek között van a helye, életkorra utaló jelző nélkül.

A két világháború között a Brassói Lapok Kacsó Sándor szerkesztésében a kor áramlatából a plebejusi vizek felé evezett, maga köré tömörítette Erdély haladó közíróit, szolgálta a nép, a dolgozók érdekeit, legjobbjai az osztályharc szellemében szálltak síkra a tömegekért.

Ma már kitől kérheti számon a városfalak közt fehéredett ember az őstulkot, a kék lóantilopot, a quaggát, a huszonöt év alatt kiirtott Steller-tehenet, a dodo-galambot, a berber oroszlánt, a déli medvefókát? És ki menti meg a kétszázharminc pusztuló emlőst?...