Matekovits György: Koronatanú – a fogkorona

Martin Bormann, a hitleri Németország második embere, akit 1946-ban a náci főbűnösök nürnbergi perében távollétében halálra ítéltek, feltételezhetően megkerült. Kivoltát csontváza, állkapcsa, hídja árulta el, és ezzel a Bormann-ügy lezárult.

Szemlér Ferenc: Nem cérna, hanem zsinór

A legjobb persze, ha rögtön helyesbítünk. Az említett „kis köz” ugyanis az egykori brassói Új utcát és az egykori Árvaház utcát köti össze, úgy a közepe táján, és a neve ősidőktől fogva „Sinor utca”, másként „Zsinór utca”, vagyis Schnurgasse.

Dankanits Ádám: Pedagógiai délkörök

A pedagógiai valóság azonban ott is nyugtalanító, ahol a mindennapi kenyér már nem alapgond. Az ember teremtette a tudományt, de úgy tűnik, a tudomány szigorú fegyelméhez az ember nehézkesen tud alkalmazkodni

Cs. Gyimesi Éva: A tudatformálás eszköze a nyelv

Ha a családban sok a könyv, szeretnek olvasgatni, a gyermeket sem kell biztatni erre. Mondanunk sem kell, hogy különösen elfoglalt szülők esetében jelent hasznos és viszonylag kényelmes megoldást a közvetett nevelésnek ez a módja.

Szilágyi András: Gyalogos emlékeimből

És én a parasztoktól megtudtam, hogy voltak jobb malmok és finomabb lisztadók Facset körül, de senki sem volt becsületesebb ennél a kék szemű, szelíd molnárnál, akinek nemcsak a mérlege, de szíve is a helyén volt, s akihez ezért szívesen eljöttek a kicsi falvak lakosai.

Szász János: A tények irodalma

Kacsó Sándor önéletrajzának második kötete egy klasszikus regénytípus sajátos változata: fejlődésregény. Szubjektív mozzanat, a Fogy a virág, gyűl az iszap cselekménye akkor indul, amikor én megszülettem, és fejlődésíve eszmeileg-erkölcsileg oda torkollik, ahová magam is eljutottam.

Szávai Géza: Művészet és élet egybejátszatása

Egy középszerű színész (ennek elsőszemélyes, elbeszélőtechnikával fodrozott-csipkézett monológja a regény) főszerepet kap egy társadalmi drámában, melyet hamisnak érez. Lelkiismeretfurdalásainak zuhatagja a főpróba előtti éjszakán árasztja el.