A HÉT50

A gimnáziumi padból Belgrádba érkezve, az egyetemre, megismerkedtem a két háború közti főváros elesettjeinek nyomorúságos sorsával. Köztük voltak az albán hordárok, cipőtisztítók, favágók és más alkalmi munkások ezrei.

A „Kántor–Láng” új köntöse arra is jó, hogy ráébredjünk: nem annyira szemlélete, mint magasabb színvonala különbözteti meg a korábbi és vele egyidejű kísérletektől – s arra, hogy milyen híven, hangulatában is híven fejezi ki mai kritikánk közérzetét.

„Kőrösi egy a legtudományosabb fők közül, nagyon erős testalkattal, aki indulatjain s akaratján hihetetlen nagy mértékben uralkodott: korának ő volt legnagyobb nyelvésze, mintegy harminc nyelv birtokában.”

Az entrópia-növelő hatások lényegében mondanak ellent a társadalom antientropikus természetének, és kézzelfogható bizonyítékai annak az egyszerű, mechanisztikus felfogás tarthatatlanságának, amely a fejlődést a mennyiségi vonatkozások korlátlan növekedésével azonosította.

Ebből a nagyon kegyetlen „irodalmi zanzából” is – a zanza a dél-amerikai indiánok fejzsugorító eljárása – kiderül, hogy a darabban inkább a szándékok, eszmék, gondolatok a fontosak, kevésbé a helyzetek, a cselekvések, a tettek.

Az est fénypontja: egy kivégzés. Több mint tíz statiszta „meggyilkolása” után, Alice-t legyőzik és fizetnie kell minden bűnért, a pódiumon egy guillotine-t állítanak föl, és Alice csúf kis fejét a kés alá helyezik. Dobpergés. A terem elnémul. A penge lezuhan s úgy tűnik, hősünk feje elgurul, persze csak trükk

Szakavatott kísérőm tanúsága szerint a tőzsde nem ismeri a szakmai betegségeket. Az infarktus nem szerepel gyakrabban a tőzsdézők személyi adatai között, mint teszem azt az orvosoknál. De az is lehet, hogy ezt még a valutaválság évei előtt állapították meg a tőzsdeszociológusok.

Afféle értelmiségi csoda volt Franyó Zoltán a két világháború közti temesvári művelődésben a maga nagy nyelvtudásával, törzsökös eleganciájával, jólértesültségével és népszerető igényeivel.

Az én kételyeim nem olyan kategorikusak, mint az Izsák Józseféi, aki az Igaz Szóban (Kételyek egy vállalkozás körül. 1974. 2. szám) megkérdőjelezi a romániai magyar irodalom egykori folyóirataiból készülő antológiák létjogosultságát. Kételkedem kategorikusan megfogalmazott kételyeiben...

Morvay Zoltán jelentette meg az első Karácsony Benő-kötetet Tavaszi ballada címmel, 1925-ben, az Erdélyi Könyvbarátok Társasága könyvsorozatának második köteteként. Erre utalnak a levél e szavai: „… ön volt az, aki először figyelt fel rám.”