A HÉT50

... mindhárman azon töprengtünk, miközben színházat játszottunk egymás előtt, hogy tudja-e Jebeleanu, és röhögtünk is, és éjfél felé a soszén baktattunk, abba az irányba, ahol Urmuz tulajdon szívére sütötte a pisztolyt, nem máséra, és szembe jött egy hajdani tanítvány...

Az a „pozitív tér-idő kontinuum”, amelyben élünk, csupán egyik vetülete az egyetemes működésnek. Vannak más arculatok és más dimenziók is. Meg kell próbálnunk kifejleszteni a képességet, hogy az univerzális működés más arculataiban is részt vehessünk.

Nekem és nekünk itt elég régi a tapasztalatunk tömegsírok tekintetében. Se Petőfi, se Bălcescu sírját nem ismerjük, csak jeltelen tömegsírjukat. Évszázadnál is jóval több idő múltán emlékük mégsem halványult meg.

Stimmel, Szőr, de figyelmeztetem, hogy szombat este én is ott leszek. Balról a harmadik vagyok a családi asztalnál, gyűrött pizsamában. És vigyázzon, kérem, a testi épségére, mert ön még véletlenül sem ölt meg senkit, de én már igen sok szombatja gyilkolok!

A sokoldalú tudós, Pápai Páriz Ferenc az élet más területének „racionalizálását” vállalta: a betegséggel, a gyógyítással kapcsolatos régi nézetek felszámolását. Végső fokon ezen a területen is a hit és az ész birkózása zajlott

Humoreszkbe illő helyzeteket, szatírába illő figurákat teremt, de se nevetést nem vált ki, s nevetségessé nem tesz, se gúnnyal nem illet senkit és semmit. A komikus jelenségek, intenzitásuktól függetlenül legföljebb fanyar derűre késztetik.

Számomra a legnagyobb (most már a műfajra vonatkozó!) élményt Páskándi remekbeszabott karcolatai jelentették. Már kezdtük elfelejteni, hogy milyen egy kis terjedelmű, ám „nagy” írás!

Ezzel a mélységesen civil kedéllyel, ezzel a szabad szomorúsággal kezdődik a tíz év múlva bekövetkező lépés, a Diktátor nagyjelenete, amikor Hitler képében labdázik majd a földgömbbel, s az elpattan a kezében.

A szövettenyésztés a biológia és az orvostudomány egyik igen értékes és gyakran használt vizsgálati módszere. Felfedezése fél évszázados múltra tekint vissza és a New York-i Rockefeller Intézet két kiváló kutatójának: A. Carrelnek és munkatársának, Ebelingnek nevéhez fűződik.

„Aki azt hiszi, hogy a meleg és eleven szó a mindennapi beszéddel jelent egyet, aki elvileg lemond a dikció emelkedettségéről, az a költészet szárnyait nyírja meg”. Nos, Babits-csal nemcsak méltánytalanság lenne vitatkozni, de felesleges is...