A HÉT50

Avery és munkatársai csaknem tíz évi kutatómunka eredményeként 1944-ben tisztázták, hogy az átalakulást okozó anyag a dezoxiribonukleinsav, majd miután 1948-ban Hotchkiss tiszta formában is előállította ezt az anyagot, döntő kísérletben sikerült igazolni a DNS szerepét a tulajdonságok átvitelében.

A teljes Contemplation bemutatása nemcsak terjedelmi okokból volt lehetetlen. A válogatás egyben kiemelés is, amennyiben elhagyja a világmindenségről szóló fejezetet, valamint több lélektani és filozófiai fejtegetést, zavaros, ismétlődő részeket.

A háború végén viszont Arsenie Bărbieru, a Tudor Vladimirescu Hadosztály tisztje azzal a hírrel tért meg, hogy kiáltványunkat egy debreceni ház falán olvasta. Egy évtizeddel később pedig Aurel Mihale közölte velem ugyanezt.

Harangtisztán szólnak a költők, költőink, őrszemeink; tornyuk nem készült elefántcsontból; képletes magaslatuk: a felelősségviselésnek szintje; sorsunk, vágyunk szintje; némelyik épp Sziszüphosz verejtékes homlokának szintje a hegyre fölgörgetett szikla árnyékában.

Világszerte gyorsul az emberi beszéd. Rövidülnek a fogalmak. Elharapózódnak a rövidítések. De a gondolatoknak nincs hossza, csak tartalma. Mégis, nemcsak a rövid szoknya a divat. Gyorsan kell élni? Lassan kell gondolkozni? De mindenképpen gondolkodni.

Születésének 150. évfordulóján a jobbágyfelszabadítás és nemzeti szabadság rendíthetetlen bajnokát tiszteljük benne, az egyetemes emberi szabadság zászlóvivőjét, kinek emléke kitörölhetetlen maradt az egyszerű nép szívében.

Ádám Erzsébet estje ismét eszünkbe juttatta: van Marosvásárhelyen fóruma – s lehet új otthona – az előadóművészetnek. Közönsége is van, változatlanul. Csak támogatást kell nyújtani mindazoknak a tehetséges művészeknek, akik valóban megérdemlik ezt.

A klasszikus fizika teljesen tehetetlenül állt a mikroobjektumok világában uralkodó törvényszerűségekkel szemben. Nagy pontossággal irta le a makroszkopikus anyag fizikai viselkedését, de a mikrovilág leírásában elvesztette érvényét.

Talán Pascal az első, de mindenképp megelőzi Voltaire-t és Diderot-t, aki egy sokkal gazdagabb világegyetemre hivatkozott, mint amilyent a „tapintat” megengedett volna. Egy sokkal komplexebb valóságra, mint a szokásos emberi vízió.

ezt a három szubelemi téglát nevezték kvarkoknak. A szó angol eredetű, James Joyce egyik regényében a „Finnengan’s Wake”-ben a kocsmáros a delirium tremens mélyebb szintjéről időnként felmerül az érzéki világba és ekkor megszólal: „Three quarks for Master Mark!”…