A HÉT50

Miért írom én ezt a levelet? Mert az Utunkban T. G. M., az Igazságban Molnos Lajos homlokegyenest ellenkező nézeteket vall Kisch remekművéről és Fodor Ernő fordításáról. Én itt sine ira et studio elmondtam a magam véleményét.

Most, hogy Asturias meghalt, kérdésem végleg válaszolatlanul marad. A mű elrejti a művészt, akár a maja műtárgyak, melyek elnyelték az alkotó titkát, hogy annál tisztábban lehessenek „a törzs szószólói”. Asturias is annak vallotta magát.

De omnibus dubitandum: mindenben kételkedj, így a latin mondás, amelyet sok tudós és gondolkodó – közöttük Marx – választott jelszavának. Kételkedj minden olyan állításban, amely nem épül eléggé erős érvekre, az értelem és a tapasztalat, az elmélet és a gyakorlat érveire.

semmi más nem állt a rendelkezésemre, saját csekély zenei képességeimen kívül, mint két hegedűs (közülük az egyik mindent olyan „sose-halunk-meg” cifrázással játszott), brácsa, kisbőgő, esetleg fuvola és gitár vagy harmonika meg jómagam a zongoránál.

„Az emberek haragudtak, hogy a gyerek, amikor az úton megy, akkor vicsorog és zakatol. De sok hasznot csinált az embereknek. Megfogta a tolvajokat, megfogta a betörőket. És ami után Robi ezeket megcsinálta, azóta az emberek is szeretik a gépgyereket.”

"A drvari támadás alkalmával a SKOJ egész kerületi bizottsága is elesett. Tagjai hősiesen helytálltak. Már akkor is kitűnő fiataljaink voltak, s úgy vélem, ifjúságunk ma is ilyen, s szükség esetén ugyanígy viselkedne. Csakhogy ilyen helyzetbe valószínűleg nem kerülünk többé."

Amikor hazatért amerikai útjáról, megkérdeztem tőle, hogy New York után legközelebb hol lép föl. – Craiován – mondotta, majd hozzátette: – Nekem ez Párizs, London. Az év elejétől az évadzárásig zenekari estéken nyolc versenyművet játszik...

"Az előadás vége előtt rohanni kellett vissza a ruhatárba, nehogy botrány süljön ki az önkéntes ruhakölcsönzésből. Nem lett botrány, sőt a ruhatárosnő szerint a bekecs tulajdonosa igen büszke volt, hogy a főszereplőn ugyanolyan bekecs volt, mint az övé.

Kassák különben Reiter Róbert költeményeit kötetbe foglalva szándékozott kiadni. Ez csupán terv maradt. Meg nem valósulása nyilván az átkozott, az örökké hiányzó, a gyalázatos és megváltó pénzen múlott. Reiter Róbert 1925-ből való utolsó, meg nem jelent versében első ízben fordul vissza a hagyományos formához...

Nem tagadható, hogy ebből az ars poétikából egy és más átfolyt Franz Liebhard költői gyakorlatába, természetesen más jelzésekkel, más helyütt gyújtott fényekkel; átment belőle a küzdelmesség, át a szó felelős mérlegelése...